Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538
:560 MÁLYUSZ ELEMÉR. állapítás mindmáig terméketlen. Nemcsak azt akarjuk mondani, hogy elsőrangú teendőnk az egyes megyék újkori fejlődését társadalomtörténeti szempontok szerint megírni, mert ezzel megismerjük, miként lett a kezdetben eszközül felhasznált tömeg az a döntő tényező, melylyel azután a varázslóinasok nem bírtak többé s nemcsak arra akarunk utalni, hogy a külön, vidékek szerint összeállított tanulmányok egymást egységes, még mélyebb megállapításokat lehetővé tevő képpé egészíthetik ki, hanem szemléltető példával akartuk igazolni, hogy helytörténeti kutatásunk hátramaradottsága nemcsak gazdaság- és társadalomtörténetünk fejlődésére káros, hanem ólomsúllyal nehezedik politikai történetírásunk fejlődésére is. Még ez a két, látszólag oly messzeálló irány is szoros kapcsolatban van egymással s ha az egyik beteg, a másik is az, s egyik sem gyógyítható a másiknak egészségessé tétele nélkül. Politikai történetírásunk fundamentumait is tehát a helytörténeti kutatás segítségével kell leraknunk, különben történetírásunk épülete összeomlással fenyeget. De a helytörténeti kutatás köréből nem vonhatjuk ki az irodalmi jelenségek vizsgálatát sem. Mivel nálunk általános irodalmi élet csak a kiegyezés, helyesebben a szabadságharc óta van csupán, amióta tudniillik az egész nemzetre kiható fontosságú változások és események kerültek az érdeklődés központjába, a korábbi, lokális jellegű irodalmi jelenségek is a helytörténeti kutatás körébe tartoznak. Főleg gyermekcipőiből kinövő közgazdasági irodalmunkra gondolunk. Nem egy nemesszándékú, értékes irodalmi múltú férfi munkássága várja azt a kutatót, aki felismeri jelentőségét és kiássa őt a feledés porából. Ezek az írók ugyanis nem a szakirodalom munkásai voltak. Ha szoros gazdasági kérdést is fejtegettek, ezt mindég magasabb célból tették, szemük előtt állandóan a közjó, a közérdek emelése lebegett, a materiális hasznot hajtó vállalatokat mindég társadalomjavító tendenciával kísérve óhajtották megvalósítani. Ha például a lótenyésztés előmozdításáról írtak, akkor nem elégedtek meg annak szakszerű előadásával, hogy méneseket kellene felállítani, versenyfuttatásokat, kiállításokat ( rendezni stb., hanem rátértek a szegény gazdálkodók lótartását gátló akadályok, mint a lólopás, megszüntetésének módjaira is s mindig a már meglévő bajt, a „köznép romlottságát"
