Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 559^ vei eleddig még nem foglalkozott történettudományunk. Csupán vázlatosan és mellékesen jelölte meg túlsúlyát Réz Mihály,1

az események egymásra torlódásából kivillanó okok alapján, amikor azt kutatta, hogy hogyan magyarázható meg a forradalmi jelszavak varázsa egy különben arisztokratikus gondolkozású ország történetében. Valóban meglepő az a világosság, amely a bocskoros nemesség helyzetének vizsgálatából a reformkor általános politikai fejlődésére sugárzik. A kormány használja fel legelőször ezt a tömeget 1825-ben, de egy részének megadóztatásával el is veszíti, mert ez most már egysorba kerülve a jobbággyal, nem ellensége többé a haladásnak, amely csak segíthet rajta. A 40-es évek elején ez a tömeg az adóügy miatt ismét konzervatív, nemesi előítéletei találkoznak a vagyonos anyagi érdekeivel. Ezért mérsékelt Kossuth az adóügyben és tereli mindinkább közjogi térre a harcot védegylettel és Ausztria elleni izgatással, liogy így megakadályozza a Széchenyi-féle mérsékelt reform diadalát. Amint az adóügy elbukik és a bocskoros nemesség érdektelen lesz ebben a kérdésben, a tömeg újra elhagyja a konzervatívokat Ausztria elleni gyűlöletétől vezéreltetve. Az adminisztrátori rendszer erős szervezettségével ismét Kossuth ellen fordítja a bocskoros nemességet. Már az ellenzék végpusztulásának félelme nyilvánul meg a vezetőit szavaiban s ugyanakkor e csalódás megsemmisíti Kossuth előtt is a megye kultuszát s őt a parlamentárizmus hívévé teszi már 1848 előtt. így mindkét küzdőfél csalódott s Kossuth közjogi térre, örökváltságban s más kérdésekben túlzásra ragadtatja magát, a konzervativ-párt pedig a tömeg anyagi érdekeire való tekintettel nem képes a fokozatos reformot megvalósítnai. Anélkül, hogy a fenti sorok valamennyi állítását aláírnók, el kell ismernünk, hogy érthetővé és világossá teszik az eseményekkel túlzsúfolt, mozgalmas évek történetét. S mégis, e közel két évtizede leírtakból semmi sem ment át nemcsak a köztudatba, de még történetírásunk termékeibe sem. E kép ugyanis festőjének szemei előtt nem forrástanulmányok alapján bontakozott ki, hanem intuícióval vetette kontúrjait papírra s így, amíg helyességét részletkutatások nem igazolják, csak problematikus értékű föltevésnek, hipotézisnek látszik. Mivel pedig a territoriális részletek megvizsgálását az újkori történelem terén kutatásunk figyelmen kívül hagyta, az általános események krónikásai Réz előadását nem is vehették át. Ezért maradt a circulus vitiosus folytán ez a meg-1 Gróf Dessewffy Aurél. Budapesti Szemle. 124. kötet (1905. évf.) 369. skk. L