Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538
A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 543^ életének összefoglalására. Az anyag ugyanis sokkal gazdagabb, semhogy egyetlen megyei monográfiába, még ha 5—6 kötetes is, össze lehetne olvasztani, ennél fogva más szempontok kiszemelése szükséges, amelyek egységes, összefogó fejlődésrészletek megállapítását teszik lehetővé. Míg valamely megye középkori történetét az anyag hiányossága miatt egy ember írhatja meg a legjobban, addig az újkori, főleg 1711—1914-i fejlődés megállapítása több erő munkálkodását kívánja meg. Azaz monografiaíró helyett itt már a helytörténeti kutatás munkásaira van szükség. Az alábbiakban mi sem nyujthatunk rendszeres, szigorúan körülzárt programmot, sem tartalomjegyzéket egy majdan megírandó megye történetéhez, hanem csak általános szempontokra óhajtjuk a figyelmet felhívni. Mivel a középkori kutatás terén a Tagányi-féle Programm a helyes irányú fejlődést jelzi, nincs semmi hozzátenni valónk. De mert ez távolesik az olvasóközönségtől, amelyet — tagadhatatlanul — az újkor feltétlenül közelebbről érint, itt kell kísérletet tennünk a kapcsolat megtalálására. Természetesen azonban nem „érdekes" témák, antiquáriusi lomok feldolgozásával, hanem a mai művelt ember érdeklődését felkeltő és megérdemlő fejlődésrészletek megírásával. Az újkorra utal bennünket már az a szomorú valóság is, hogy Erdéllyel és a Felvidékkel középkori forrásanyagunk legnagyobb részét is elvesztettük. Az új államok mesterségesen is megakadályozzák a szabad kutatást, úgy hogy a csonkamagyarországi kutató feldolgozhatja ugyan a pesti gyűjtemények anyagát, de nem férhet, hozzá a megszállt területen levőhöz s nem juthat abba a helyzetbe, hogy a vidéket, amelyről ír, személyesen is bejarja. Viszont a vidéken élő történetíró éppen ilyen nehezen juthat el közgyűjteményeinkbe. Ma még nem túlságosan érezhető a bennünket ezen a téren ért katasztrófa, de a következő generáció idejében, — amely már a széttépett területen nő fel —, annál szembetűnőbb lesz hatása. Csonka-Magyarországnak, eltekintve a legnyugatibb járásoktól, alig van saját területére vonatkozó középkori forrásanyaga, szinte nincs is „középkori története", hanem az anyag, amelyből a történetíró építhet, elsősorban újkori. Ebben az újkori periódusban, amely a török kiűzésétől, tehát nagyjában Csonka-Magyarország újratele-
