Századok – 1923-1924
Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495
AZ ŰZÖK ÉS KOMÂNOK TÖRTÉNETÉHEZ A XI—XII. SZ.-BAN. 533 byzanci birodalomban, az Al-Duna környékén és a Havasalföldön tanyáztak, innen intézték támadásaikat Magyarország ellen.1 Találóan jegyzi meg Marczali Henrik, hogy a Képes Krónika elbeszélésének hitelességét nagyon emeli éppen az a körülmény, hogy a krónika ezen időben a besenyő portyázások irányát délkelet felől jelöli meg, a kelet felől támadó népet pedig megkülönböztetve a besenyőktől, kánnak nevezi.2 Mily nemzetiségű volt azonban akkor az a nép, amely a Képes Krónika elbeszélésében szerepel? A poloveceken, besenyőkön kívül még csak egy néptörzs jöhet számításba és ez az, amelyet a byzanci források úz, az orosz évkönyvek tork néven emlegetnek. Az 1065-iki vereség után az orosz fejedelemségek határai felé visszahúzódó úz törzsek vándorútja Etelközön vezetett keresztül. Minthogy pedig a polovecek e területet csak az 1070-es évek közepe táján érték el, nem valószínű, hogy az úzok, akik előlük menekültek az orosz fejedelmekhez, Etelközt ezen időpontnál korábban ürítették volna ki. Azon feltevésünket, hogy az úzok szállásait 1068 körül a moldvai síkságon kell keresnünk, igazolni látszik az a körülmény is, hogy a torkok az orosz évkönyvekben 1060 után — mint említettük — csak 1080-ban kezdenek ismét szerepelni. A torkok 1068-iki szállásainak ilyetén való geográfiai meghatározása után azonban módosítanunk kell Pauler Gyulának azt a megállapítását, amely szerint a cserhalmi ütközetben szereplő nép más mint besenyő nem lehetett. Amikor ugyanis Pauler Gyula a kizárás módszerével erre a feltevésre jutott, a besenyőkön kívül csak a polovecekre volt tekintettel, akik Magyarországot — mint láttuk — 1068-ban még tényleg nem érhették el, de nem vette figyelembe egyszersmind azt az eshetőséget is, hogy az ütközettel esetleg még más nép is vonatkozásba hozható. A polovec, besenyő, tork törzsek 1068-iki elhelyezkedésének tisztázása után csak a besenyő és tork megoldás lehetőségével lehet számolnunk. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy előbbi ellen igen nyomós érvek szólnak, a Képes Krónikában említett Gyula vezér népét minden 1 A Povèstinek az az értesítése, amelyet Pauler Gyula annak bizonyítására hoz fel, hogy 1068 körül Moldva területén tanyázhattak még besenyők, a kievi határszéleken letelepedett torkokra, berendëekre és besenyőkre vonatkozik. V. ö. Pauler Gyula i. m. 433. 1. 236 j. 2 Marczali Henrik i. m. 83. 1. 3 j.
