Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
4ô MALYUSZ ELEMÉR. De szűklátókörű, egyoldalú, teljesen helytelen, minden egészséges társadalmi fejlődést lehetetlenné tevő felfogás volt. Könyörtelen szankciója a tényleges állapotnak, az una eademque nemesség fikciójának megszüntetése. A nemességnek gazdaságilag leggyengébb rétegéről volt szó. Elszegényedése nem könnyelmű léhaságának volt megérdemlett következménye. Az egykorúak ítélete e tekintetben egyaránt megegyezik, hogy abban a korban, amelyig felért emlékezetük, az egykor tehetős családok a folytonos szaporodáson s a birtoknak ezzel járó szétforgácsolódásán kívül nem kis részben a „hatalmasabbak elragadozásai" miatt veszítették el vagyonukat.1 Pozsony megye követe is a szomorú tapasztalásra hivatkozik, hogy a borsodi követtől „hajdani nagy urak maradékinak" nevezett kisnemesek egyre nagyobb számban adták magukat portális helyekre.2 Sorsára, amelyet nem egy felszólalás rosszabbnak jelzett a jobbágyénál, jellemző a következő 1828-i adat: A Károlyiak debrői uradalmában Kaál faluban 64 jobbágytelken lakott 1 két, 6 másfél, 23 egész, 56 fél és 8 negyedrész telkes jobbágygazda, 30 session pedig, amelyeket allodiális birtokából gróf Grassalkovich Antal osztott ki odatelepített nemeseknek, 1 másfél, 6 egész, 2 háromnegyed, 35 fél és 14 negyedrész telkes gazda.3 Bizonyára kíméletet érdemelt volna ez a szegény nemesség. Valahogy úgy látjuk, hogy egy bizonyos számú nemes értékesebb tényező a nemzet fejlődésében, mint ugyanannyi jobbágy, akiknek még fel kellett emelkedniük arra a kezdetleges öntudatra, művelődési fokra is, amelyet a hagyományok nyújtanak. A nemességnek egy negyedrészéről volt szó, amely azonban az eddig adózó jobbágyságnak csak hatvanadrészét tette ki, azaz az egyes jobbágyra eső adóteher csak egy hatvanadrészével, alig pár krajcárral kisebbedett volna, amivel a jobbágyság nem sokat nyerhetett. 1 Egyöntetűen állapítja ezt meg a kisnemességet védő szabolcsi és az érdektelen polgárságot képviselő szabadkai követ. Az 1832/6. országgyűlés jegyzőkönyve. XII. kötet. 60. és 167. 1. 2 Az 1825/7. országgyűlés jegyzőkönyve. II. kötet. 653. 1. és III. к. 89. 1. 3 A gróf Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története. II. kötet. Budapest. 1911. 137. 1.
