Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 47 A tiszamenti megyék követei eléggé hangoztatták, hogy ne a legszegényebben, hanem a tehetős nemesen kezdjék az adófizetést,1

sőt mindjárt utaltak arra is, hogy van más, sokkal nagyobb joggal megadóztatható réteg. A földesurak szolgái tudniillik, akik nem urbáriumba felvett jobbágytelkeken éltek, s ezért nem is fizettek adót, mert a rendi felfogás szerint az már a földesúr közvetett megadóztatását jelentette volna, ha a személyes szolgálatában álló, kúriájához és magángazdaságához, majorjához tartozó szolgák,2 béresek adóztak volna. Pedig ezek száma igen jelentős volt, jóval felülmulta a jobbagytelken élő nemesekét. 1791-ben 1,256.995 jobbágycsalád közül csak 762.593 fizetett, 494.402 pedig szabad volt jórészt az említett visszaélés révén.3

„Kinek van nagyobb jussa adómentességre? Nemesnek vagy földesúr nemtelen tisztének, cselédének? Itt kell kezdeni a dolgot!" — mondá erélyesen a hevesi követ is.4

Ha az említett szám túlzottnak látszik is — sajnos, nincs módunkban pontos számokat jegyezhetni fel —, nem mondott keveset Szatmár megye követe, midőn négyannyira becsülte a földesúri cselédek számát, mint a szegény nemesekét.5 Ily cselédek, szolgák csak földesurak, arisztokraták szolgálatában állottak s ha ezek a szegény jobbágyság sorsát igazán szívükön viselik, inkább nekik kellett volna áldozatot hozni, s beleegyezni a szolgák megadóztatásába. Csakhogy ez már anyagi érdekeikbe ütközött volna. Abban az esetben is, ha a törvény betűjéhez tapadó s az élet követelményeit figyelembe nem vevő gondolkozásukkal csak az adóalap sértetlen fenntartásához ragaszkodtak a főrendek, ennek az adóalapnak volt még egy másik megcsonkítása, amelyet nem a kényszerhelyzetbe jutott, elszegényedett nemesség, hanem az önérdek és a kapzsiság okozott. A földesúr a jóltermő jobbágytelkeket, ha azok akár véletlenül, akár pedig úgy, hogy 1 Például Szatmár megye követe: „Miért éppen a legszegényebb sorsú, miért nem a hatalmasabb nemesekre is menjen ez a teher?" Az 1825/7. orszgy. jkönyve. III. к. 13. 1. - Kúriákon és pusztákon lakó nemteleneknek nevezi őket Veszprém megye követe. U. а. II. k. 667. 1. 3 Ezen adatokat Bereg megye követe említi föl. U. a. III. к. 77. 1. 4 U. о. III. к. 129. 1. 6 U. о. III. к. 170. 1.