Századok – 1923-1924
Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495
532 KOSSÁNXJ BÉLA. Végezetül az ezen átnézetből levonható megállapítások néhány magyar vonatkozásával szándékozom még röviden foglalkozni. XI. századi történetünknek régen vitatott kérdése, hogy a Salamon király idejében (1068) keletről Erdélybe tört és az úgynevezett cserhalmi ütközetben legyőzött nép minő nemzetiségű volt. Az ezen eseményeket részletesen elbeszélő Képes Krónika szövege ugyanis a támadásban szereplő ellenséget kúnnak (cuni),1 Kézai pedig, aki ezt az ütközetet éppen csak hogy megemlíti, besenyőnek mondja.2 Pauler Gyula oly körülmények figyelembevételével, amelyekkel alább még foglalkozni fogunk, Kézai adatát fogadja el.:i E nézettel szemben Marczali Henrik, aki szerint a Képes Krónika előadását eredetibbnek és hitelesebbnek kell tekintenünk, a kérdéses népet kúnnak tartja.4 A kérdés megoldásának kulcsát a Magyarország keleti határainál 1068-ban tanyázó nomád népek elhelyezkedésének tisztázásában kell keresnünk. A cserhalmi ütközetben szereplő nép polovec, a byzanci források szerint komán nem lehetett. A polovecek ugyanis 1068 táján még a Dnjeper környékén hadakoztak. Előcsapataik 1071-ben nyugatra legtovább Rastovecig és Nejatinig, a kievi fejedelemség délnyugati határáig jutottak el, aminthogy forrásaink Byzanc elleni első támadásukat is legkorábban csak 1078-ban említik. Nem volt azonban ez a nép minden valószínűség szerint besenyő sem. A besenyők Moldva területét, ahonnan az 1068-iki támadás kiindult, minden bizonnyal még az úzok 1060 körüli előnyomulásakor kiürítették. Törzseik a kérdéses időben a 1 M. Florianue: Fontes Domestici. II. 171—73.1. Az elbeszélés végén egyezer előfordul a „Cumani" elnevezés is. Ezt azonban nyilvánvalóan egy későbbi kompilator iktatta a szövegbe. V.o. Sebestyén Gyula: Ki volt Anonymus? II. k. Budapest, 1898. 28. 1. ' M. Plorianus i. k. 87—88 1. 3 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1899. 115.1., 432.1. 236 j. Pauler ezerint a Képes Krónika máskor is felcseréli a besenyőket a kunokkal. Ennek bizonyításául hivatkozik arra, hogy a Képes Krónika a berrhoei csatából, amelynek emlékét, Niketas Khoniates szerint, Byzancban „besenyő ünnep" örökíti meg, a II. Istvánhoz menekülőket szintén kunoknak nevezi. E két ellentétesnek látszó értesítést azonban könnyen össze lehet egyeztetni. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a XI. század végétől kezdve a besenyők seregeiben Byzanc ellen nagy számban hadakoztak komán csapatok is, a Képes Krónika tudósítása megfelelhet a valóságnak. 4 Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában. Szilágyi: A magyar nemzet története. II. k. 78 és k. lk. Ugyanezt a nézetet vallja Erdélyi László is. Árpád-kor. Budapest, 1922. 113. 1.
