Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 45 folyt, mindennél világosabban jelzi a magyar társadalomnak egészségtelen tagozódását a reformkor kezdetén. Az ügy, amely ezt a társadalmi osztályt előtérbe helyezte, az adózás kérdése volt. Az állandó hadsereg ellátására szükséges állandó adót a jobbágy fizette az általa megmívelt föld, a jobbágytelek után. A kormánynak saját érdekében arra kellett törekednie, hogy a jobbágytelkek, a sessio colonicalis-ok száma ne csökkenjen, mert különben az adó súlya a megmaradt telkek jobbágyaira nehezedett volna. Ennek a csökkenésnek megakadályozását célozták a szigorú rendelkezések, amelyek a megüresedett telkek azonnali benépesítését mondották ki. Az adóalap épségét azonban még mindig két oldalról jövő veszély fenyegette. Egyrészt t. i. az elszegényedett nemesek letelepedése a jobbágytelkekre, másrészt a colonicalis fundushoz tartozó földnek majorsági birtokká való változtatása, amidőn a földesúr saját kezelésében szolgáival míveltette meg. Az adóalap számbavétele, annak biztosítása ily csonkítások ellen és ezzel kapcsolatban az adózó jobbágyság eddigi túlságos megterhelésén lehetőleg segíteni a kormány kötelessége volt. E kérdés felől tanácskozni az 1825/7-i országgyűlésnek jutott feladatul. A kormány felfogása és törekvése az volt, hogy ami a legkézzelfoghatóbb módon, a szegény nemesek megtelepedésével szakadt el az adóalaptól, az kerüljön ismét vissza, azaz a nemes is fizesse meg utána, mivel jobbágyföld clZj cl hadiadót. Annál is inkább törvényesnek tűnhetett fel kívánsága, mivel ily nemesekkel szemben az uzus az egyes megyékben különböző volt. Néhol, főleg az északi és nyugati megyékben, hová már a török elől menekültek a nemesek s ahol a rendi felfogás, a kasztszerű elkülönözés, a Werbőczy-féle theóriák megcsontosodása előtt, a XVII. században, a fejlődés kényszerű folyamán adófizetés alá kerültek, adóztak, ellenben a XVIII. században megszállt alföldi, főleg tiszamenti (Szatmár, Szabolcs, Csongrád, Békés) s dunamenti (Tolna, Bács, Baranya) megyékben mentek maradtak az adófizetéstől. A kormány eljárása humánus színben is tűnhetett fel — a tervezők valószínűleg maguk is így voltak meggyőződve bensőjükben —, mert a szegény adózó nép terhét óhajtotta csökkenteni azzal, ha a jobbágytelkeken élő nemesség a reá eső terhet fizeti. A jogi formalizmus szempontjából tökéletesen igaza volt.