Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

512 JÁNOSSY DÉNES. csekélységen múlt, hogy az ügyletet Schramm Magnariusisal meg nem kötötte.1 Nádasdy már a zenggi püspököt akarta felkérni arra, hogy egyházi tekintélyével gyakoroljon nyomást a tartományfőnökre, mikor P. Kossar különböző fenntartásokkal hajlandónak nyilatkozott arra, hogy résztvesz a becslésen. Erre a bizottság 1836 február 1-én ki is szállt és Nádasdyn kívül nyolc tagból állt, úgymint P. Kossar, Renaldi Mihály a tengerparti kamarai javak felügyelője, Fésűs György kamarai ügyész, br. Portner Antal fiumei vezető mérnök, valamint két-két becsüs; a fiumei és buccarii városi hatóság részéről. A bizottság ezúttal 72.185 forint 543/4

krajcárra becsülte fel a Braidát.2 A magyar kancelláriát váratlanul érte ez az eredmény. Túlmagasnak találta a becsárat és helytelenítette az egész becslési eljárást. Véleménye szerint sokkal reálisabb összeget állapított volna meg a bizottság, ha a Braida évi hozadékát 4%-os tőkekamatnak számítva állapítja meg a becsértéket. A felség pedig, a kancelláriai előterjesztésre úgy határozott, hogy a Braida megváltása csak elkerülhetetlen szükség esetében történjék meg. Amennyiben pedig ezen elkerülhetetlen szükség esetében a konventtel baráti megegyezés nem jön létre, akkor az 1832—36. országgyűlés 25. cikkének 3. §-a értelmében kikiildendő bíró hozzon a vételár tárgyában ítéletet, mely ellen a konvent csak birtokon kívül fellebbezhet.3 Ha ezek után visszatekintünk az utolsó öt év eseményeire, megállapíthatjuk, hogy Fiume a kikötő kérdésére vonatkozó elvi álláspontjának feladásával sem érte el célját: tudniillik az építkezések haladéktalan megkezdését. Ennek természetesen megvolt a visszahatása. Csakhamar széles körben mozgalom indult meg a halásztér előtti kikötő tervének felkarolására, mire a kormányzóság a helybeli építési hivatalt bízta meg, hogy a két kikötő-tervre összehasonlító költségvetést dolgozzon ki.4

Időközben azonban ezt a mozgalmat ellensúlyozta P. Kossar nyilatkozata, aki alaposabb megfontolás után 1 Tudniillik a vevő az egész vételárat egyszerre le akarta fizetni, a konvent pedig nem készpénzt, hanem egyelőre a vételárnak 6°/o-os kamatát óhajtotta. 2 U. o. 1836 : 3956,9866. 3 U. o. 1836 :3956, 9866. 4 U. o. 1838 : 22.