Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

Adatok a fiumei kikötő történetéhez. 1776—1848. Midőn Mária Terézia 1775-ben az udvari kereskedelmi tanácsot a cseh-osztrák udvari kancelláriával egyesítette, tulajdonképen az osztrák örökös tartományok kereskedelmi ügyeinek decentralizálását tűzte ki céljául. Ezen nagyszabású reformnak szerves része volt a trieszti kereskedelmi felügyelőség felszámolása és az osztrák tengerpart közigazgatásának, nevezetesen Trieszt és Fiume jogi helyzetének újabb szabályozása. A szűkebb értelemben vett osztrák tengerpart a Triesztben felállított kormányzóság alatt külön közigazgatási egység lett, Fiumét a királynő külön kormányzó vezetése alatt a magyar szent koronához kapcsolta és a horvát királyi tanács útján a magyar királyi udvari kancellária ellenőrzése és igazgatása alá helyezte, Buccarit pedig mindazon területtel együtt, mely a III. Károlyról elnevezett, Károlyvárosból Fiúméba vezető műúttól (Via Carolina) délre egész Carlopágóig húzódik el, a károlyvárosi generalatus alá rendelte. Az 1770. év tekintélyes részét azok az előkészítő tárgyalások vették igénybe, melyeken az udvari kormányszékekből alakított vegyes bizottság az új közigazgatási egységek szervezeti kérdéseit tárgyalta meg. Mihelyt az újonnan kinevezett első magyar kormányzó, gr. Majláth József, előbb bécsi udvari kamarai tanácsos, Fiúméba érkezett és 1776 október 21-én ünnepélyes beiktatását megtartotta,1

a területátvételre, illetve -átadásra kirendelt királyi biztosokkal, br. Ricci Paschal, a trieszti kormányzóság, Skerlecz Miklós, a horvát királyi tanács és Paulich alezredes, a károlyvárosi generalatus meghatalmazottjával megkezdte az osztrák tengerparttól különváló keleti részek felszámolását és az új határvonalak megállapítására vonatkozó tárgyalásokat.2 Az új polgári és katonai közigazgatási kerületek 1 Orsz. Levéltár, m. kir. udv. kancellária, 1776 : 5464. 2 U. o. 1776 : 5638.