Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

xvi. sz. közigazgatástörténeti adatok zólyom megyéből. 479 kimondatott az is, hogy az alispán minden adó alól fel van mentve.1

Restauratio évenként tartatott s miután ebben az időben az alispáni tisztség még teher volt, amely után senki sem törte magát, az év lejártával rendesen le is tették tisztüket; legfeljebb még a következő évre is elvállalták. De az már ritkább eset volt, hogy valaki három vagy négy évig is megmaradt volna alispánnak. A vármegye a diétái kiadásokra, az alispán, a szolgabírák s a jegyző (nótárius sedis) díjazására (salarium) önadóztatási joga alapján adót (contributio) vetett ki, amelyet nemes s nem nemes egyaránt fizetett; sőt ehhez a vármegye területén levő városok is hozzájárultak.2 A befolyt összeg a vármegye házi pénztárába került, amelyet a XVI. században még maga az alispán kezelt.3 Az alispán és tiszttársai díjazásáról s e díjazás nagyságáról e századból nincs föl jegyzésünk. De Gvürky Benedek alispán 1607—1609. évi elszámolásában felsorolja a tisztviselők salariumát is s az alispánét régi szokás szerint (secundum consuetudinem longe observatam) tehát a XVI. századba is visszanyúlólag, 100 frtban említi.4 E salariumon kívül a vármegye alispánjának külön jövedelme volt még az általa s tiszttársai által kiállított okiratok díjából s a kirótt bírságpénzekből is.5 Az ezekből 1 Vm. jkv. 1569 dec. 15. 1 A kivetés házanként (a domibus) történt. Vm. jkv. No. 6 : 51., 52. 3 A pénzkezelésben az alispánt a XVII. század első felében a szolgabírák váltották fel s a kiadásokról ezeknek kellett elszámolni. Ez az elszámolás (exactio rationum) külön e célra egybehívottak (praesentibus ad id deputatis) előtt történt, akikhez a városok s a nagy uradalmak kiküldöttei is csatlakoztak. Az alispán most már csak arról a pénzről számolt el, amelyet a szolgabíráktól kapott. (Vm. jkv. No. 3 :205.) Az adószedő (perceptor) s egyúttal pénzkezelő Zólyom vármegyében 1654-ben tünt fel. Rendszeresítve azonban ez az állás csak 1694-ben lett (1694. évi jkv. 31., 112.) 4 Igaz ugyan, hogy azt is hozzáteszi, hogy 3 éve viseli már az alispáni tisztséget s ez idő alatt cisak 10 frt 97 dénár jutott a vármegye házipénztárából az ő részére s most, hogy három év leteltével valedicál, a vármegye 289 frt 3 dénárral tartozik még neki. Ebből tehát az is kitetszik, hogy az alispán előbb mindenkit kielégített s ami megmaradt a pénzből, az jutott neki, ha ugyan jutott. — Vm. jkv. No. 6:51. 5 1570 febr. 2. kelt statutum: „Conclusio facta est per sedem, quod quilibet Vicecomitum in futurum de praemiis Litterarum omnium aliisque pecuniis videlicet Birsagiis