Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Levéltári Közlemények 379

379 történeti irodalom. a bírói jog az uradalmat illeti. A kamara a fennforgó ellentéteket ki akarta egyenlíteni. Tárgyalást indított. Az eredményről a város levéltárában nincs semmi nyom. Valószínűleg egyezség útján megszűnt az ügy. — 38. szám. Strasoldo-Regiment Kőszegen 1599-ben. Strasoldo csapatainak, mely olasz, vallon, horvát katonákból állott, viselkedéséről közöl kiadatlan adatokat. A vallon katonák Kőszeg város békés polgáraival úgy bántak, mint elleneégek. Erőszakoskodtak, megkárosították a polgárságot házaik felgyújtásával. Strasoldo parancsnok elvonulása előtt arra kényszerítette a várost, hogy a katonai kincstárral való utólagos elszámolás ellenében előleget adjon. A város, hogy minél hamarább szabadulhasson, az árvák pénzéből 1456 renus forintot adott át. Az elismervényen levő jegyzet szerint a pénzt sóval fogják a városnak visszatéríteni. A visszatérítés azonban csak hosszú idő után (1613 körül) történt meg Kőszeg városának egy jó ismerőse segítségével. Levéltári Közlemények. Csáuki Dezső: Beköszöntő. Az Országos Levéltár főigazgatója, a folyóirat szerkesztője, visszatekint a magyar történetírás utolsó öt évtizedére. A kiegyezést követő évtizedekben bámulatosan fellendült a történelmi kutatás, de a világháborút megelőző években már a programm hiányának jelei mutatkoztak. Az utóbbi évek nyomora és reménytelensége már összeomlással fenyegette tudományos életünket, mikor Klebelsberg Kunó gr. a magyar történettudományt megmentette a pusztulástól. Az elmúlt években új irányokat mutatott a kutatóknak, új feladatokat jelölt meg, s azok megoldására új intézményeket létesített. Ő kezdeményezte a „Levéltári Küzlemények"-et is, mint belügyminiszter. Az új folyóirat általában a levéltárügyet, közelebbről az Országos Levéltár gyűjteményeinek feldolgozását szolgálja és a levéltárak berendezését, történetét és állagát óhajtja ismertetni. Közöl azonban levéltári tudósításokon felépített szigorúan tudományos cikkeket, továbbá a feldolgozása körébe vágó szakirodalomról szóló ismertetéseket is. — Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása. Az új Országos Levéltár felállításának történetét írja meg a belügyminisztérium és a levéltár irataiból. A nyugati államok nagy levéltárai hatással voltak a magyar tudósokra. Már 1848-ban készült egy levéltár-tervezet, amelynek további sorsa azonban ismeretlen. A 60-as években a M. T. Akadémia vette át az iniciativát s 1867-ben memorandummal fordult a. minisztériumhoz az egységes levéltár érdekében. 1872-ben az országgyűlés sürgetésére enquête-re hívta össze a belügyminisztérium a legkiválóbb szaktudósokat, hogy állapítsák meg a felállítandó levéltár alkatrészeit, s beosztásának alapelveit. Az enquete-bizottság a regnikoláris levéltár mellé óhajtotta beosztani a rendi főkormányszékek Trat tárait; a beosztás tekintetében a logikai elvnek hódolt, amennyiben az összes iratokat összeolvasztani és tárgyi csoportok szerint rendezni kívánta (külügy, hadügy, igazságügy stb. stb.). A kormány egészében elfogadta az enquete-bizottság javaslatát, de az új egységes levéltár felállításának még több akadályát le kellett küzdeni, melyek közül az alkalmas helyiség hiánya volt a legnevezetesebb. Végre a király 1874-ben Pauler Gyulát nevezte ki a regnikoláris levéltár s a rendi kormányszékek irattárainak főlevéltárnokává, s ezzel elvben megva,lósult az egységes levéltár. Pauler a kiválóbb külföldi levéltárak megtekintése után terjedelmes munkálatban kifejtette az új levéltár célját és a szervezeténél követendő elveket. A levéltár az ő koncepciója szerint nemcsak tudományos hivatást töltött be, hanem a közigazgatásnak is szolgálatába állott. Az anyag rendezésénél feladta a logikai beosztás elvét s az egyes nagy registraturák mai napig is érintetlenül együtt vannak. 1875 tavaszán kezdette meg az új levéltár működését, s így ezt áz évet lehet alapítási évének tekinteni. — Eckhart