Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Kretschmayer; Heinrich; Geschichte von Venedig. Bd. II. Ism. Patek Ferenc 194
történeti irodalom. 195 írók közt körülbelül legjobban ismeri Velence régebbi történetét, az alkalom is csábító volt, így csak örülhettünk, ha a könyvnek az ismertetése ürügyet szolgáltatott neki, hogy kifejtse a nézetét néhány odavonatkozó kérdésről, melyekben Kretschmayrtól eltérő eredményekhez jutott. Mindamellett nagy általánosságban elmondotta a véleményét magáról a könyvről is. Bár a már akkor is nagy tekintélynek örvendő szerző munkásságából igyekezett inkább az elismerésreméltó vonásokat kiemelni, nem hallgathatott el néhány kifogást, amelyek a szakembert néha gondolkodóba kell, hogy ejtsék. Azért említjük föl ezt, mert e második kötet olvasása közben lépten-nyomon kellemetlenül éreztük, hogy, ha az író kiváló kvalitásai az első kötet megjelenése óta eltelt 16 esztendő alatt talán inkább gyarapodtak, mint csökkentek, viszont ma, 16 év után legalább annyira szembeszökőek a hibái is. Részben maga az anyag az oka ennek. Természetesen, minél előbbre haladunk az újkor felé Velence történetében, az annál sokoldalúbb, változatosabb, komplikáltabb, annál inkább összeszövődik két világrész minden jelentősebb államának fejlődésével. Az írott adatok óriási halmazzá nőnek. Igaz, a kiadottak távolról sem oly mértékben, mint a kéziratosak. Kretschmayr pedig igen kevés kivétellel csupán kiadott forrásokra támaszkodik, sőt e második kötetben fokozottabb mértékben alkalmazkodik előző kutatók előadásához, lemondva új eredmények kereséséről. Ezt nem gáncsképen mondjuk. Éppen az anyag óriási terjedelme és változatossága érthetővé teszi a munkának ezt a módját. Velence története a virágzás eme három századában már sok tekintetben modern jellegű; rendkívül fejlett, komplikált állami léttel állunk szemben, melyet szigorú reálpolitika irányít tetteiben, s éppen ezért történetéből hiányoznak a könnyen fölismerhető, sokáig ható vezérgondolatok, nemzedékről-nemzedékre öröklődő célok és ideálok. Története fokozott mértékben igazodik a pillanat eventualitásaihoz. Ennek az eredménye, hogy ez a történet nehezebben áttekinthető, bajos benne fölismerni az állandóan ható mozgató erőket, a történelemnek mintegy csontvázát kipreparálni, végül igen nehéz a lényegesebb, döntőbb jelentőségű jelenséget, tényt az átmenetitől, esetlegestől, elmellőzhetőtől különválasztani. Mondom, jórészben az anyagnak tulajdonítható, lia azok a hibák, melyek az első kötetben megvoltak, a másodikban — itt-ott fokozattabb mértékben — ismét föllelhetők. Egykettőre, amelyek lényegesebbek a mű megítélése szempontjából, szabadjon röviden rámutatnom, anélkül, hogy a részletek kritikájába kívánnék bocsátkozni. Kretschmayr kétségkívül igen jól ismeri a Velencét érintő történeti irodalmat. A kötetnek jelentékeny részét töltik meg az egyes fejezetekhez csatolt jegyzetek, telve a vonatkozó irodalom bőséges felsorolásával. Nem vettem külön vizsgálat alá 13*
