Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Ism. –y. 182

182 -történeti irodalom. 182 Lipót és Fischer Gyula, magas hivatást tölt be úgy a zsidó, mint a magyar nemzeti kultura terjesztésével, évkönyvei és kiadványai, melyek eddig 44 kötetre rúgnak, a zsidóság tudományos megismerésének kútforrásait képezik." Ennél helyesebb lett volna, ha az IMIT évkönyveiben megjelent történelmi tanulmányokat a maguk helyén fölhasználva megemlítette volna. Pl. a zsidók XVIII. sz.-beli állapotára érdekes világot vet egy ilyen tanulmány, egy másik mindenkit megelőzött annak kimutatásában, hogy Galíciából hazánkba irányuló zsidó bevándorlás nincsen (!), ezt azóta a hivatalos statisztika nemcsak elismerte, de megoldotta azzal, hogy a zsidóság száma a kivándorlás révén veszteséget szenved (az 1910. népszámlálási mú VI. köt. 60* 1.). A munkát roppant adattömege dacára azzal az érzéssel tesszük le, hogy fölületes és egyoldalúan irányzatos propagandamunkával van dolgunk. Dr. Török Hál. Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Budapest, 1922. 8° 77. 1. Magyarország megcsonkítása a trianoni békében meglepő hirtelenséggel egy új nemzetiségi kérdést tolt előtérbe, amely már régóta lappangott, de a zsidóság külsőséges, pusztán nyelvi asszimilálódásának palástja alatt hosszú ideig el tudta magáról terelni a figyelmet. Csak az utolsó évtized világrengető eseményeinek hatása alatt terjedt el annak a tudata, hogy az ország nem szenvedheti el kár nélkül egy idegen nép oly nagymérvű beözönlését és terjeszkedését különösen a vezető birtokos, gazdasági és szellemi pozíciókban, mint ahogy ez ebben az esetben történt. E megállapítás a túloldalról a zsidók iránti türelmetlenség vádját vonta a magyarságra. Az e részben elhangzott és különösen a külföldön terjesztett vádak indították kiváló demográfusunkat, Kovács Alajost arra, hogy a zsidóság magyarországi térfoglalására vonatkozó adatokat a közönség kezére adja. Amit Kovács ebben a munkában megállapít, mint élettapasztalat alapján leszűrt meggyőződés már régen élt a köztudatban, az ő érdeme tehát a köztudatban élő tények számszerű alátámasztása a statisztikai számoszlopok pontos adataival. Hogy számottevő zsidóság Magyarországon csak a XVIII. század vége óta van, hogy ez azonban azóta példátlan rohamossággal hatalmasodott el és kerítette kezébe a földbirtokot, a gazdasági és a szellemi vezetést, hogy növekedése nem természetes szaporodásának, hanem bevándorlásnak következménye és hogy a XIX. század második felében Magyarország lett azzá a területté, ahol a keleti zsidó (Ostjude) legkönnyebben és leggyorsabban alakult át művelt nyugati polgárrá (Westjude), közismert tények. Mégis jó volt az erre vonatkozó adatokat összeállítani különösen olyan idő-