Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Ism. –y. 182

-történeti irodalom. 183 ben, amikor egyrészről épp ezzel az országgal és nemzettel szemben a türelmetlenség vádját hangoztatják, másrészről pedig a Nyugaton is azt a fölfogást kivánják elterjeszteni, — s ennek Venetzianefr könyvében immár magyar propagátora is akadt — hogy a keleti zsidóság nem is zsidó, hanem kozár eredetű s hogy a honfoglaló magyarság soraiban is a zsidók a három kabar törzzsel voltak képviselve. Az utóbbi állítás abszurditását mindenki tudja, aki magyar történelemmel foglalkozik. A kozároknak csak egy kis töredéke, a fejedelem körül élő előkelő városlakók voltak zsidók, a katonák ellenben muzulmánok. A magyarsághoz csatlakozott és előhadukat alkotó kabar törzsek tehát ez utóbbiakhoz tartóztak, utolsó az iszlámhoz ragaszkodó csoportjaik mint izmaeliták Kálmán idejében olvadtak a keresztény lakosságba. A keleti zsidóság kozár és magyar eredetét tehát csak ott lehet hirdetni, ahol a magyar őstörténettel s a déloroszországi puszták népeinek népvándorláskori viszonyaival a közönség nincs tisztában. Az első állításra, a türelmetlenség vádjára pedig citáljuk Kovács megállapítását: „. . . amíg 1720-ban csak minden kétszázadik ember volt zsidó Magyarországon, ma már minden huszadik. Az Északamerikai Egyesült Államokat kivéve, nincs ország, a fölkerekségén, ahol a zsidók ilyen rohamosan szaporodtak volna el" (12. 1.), bizonyára nem azért, hogy itt különös türelmetlenségbe ütköztek volna. A statisztikai adatok az összlétszámot illetőleg visszanyúlnak 200 esztendőre, azon túl csak néhány gondosan fölkutatott hozzávetőleges adat tájékoztat hozzávetőlegesen a fejlődésről. A XVIII. századi adatok azonban valószínűleg valamelyest alatta vannak a tényleges számnak, mert akkor a zsidóösszeírás még nagy nehézségekkel járt. A probléma azonban már akkor erősen foglalkoztatta az embereket. Legyen szabad e részben egy 1803-i adatra hivatkoznom. A magyar kamarai könyvelőség egyik számtisztje, Holtsche Ágoston a kancellária útján ekkor javaslatot tett a zsidótaksa ügyében, egyben panaszkodva, hogy a magyarországi közigazgatási hatóságok nem korlátozzák eléggé a zsidók bevándorlását és csak felületesen végzik az ellenőrzést. A kancellária ugyan az ennek kapcsán előterjesztett javaslatot a taksa rendezésére nem tartotta összeegyeztethetőnek a zsidóügy intézésének akkori szempontjaival, de ezt a részt kikapcsolva, Holtsche javaslatát mégis áttette a helytartótanácshoz: adna véleményt, hogy addig is, míg a regnikoláris deputáció elkészül elaboratumával, miként lehetne a zsidók bevándorlását korlátozni? A helytartótanács indokolását a következő adatokra alapozta. 1778-ban összeírtak 8898 zsidó családot, 1785-ben számuk 1509-cel növekedett, míg 1801-ben 12,244 volt, az 1785-ivel