Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 61 Ha tehát a perbeli képviselő azt állította, hogy képviseltje még nem érte el a törvényes kort, s vagy halasztást kért ezen az alapon, vagy pedig ő maga akart eljárni annak nevében, ezt bizonyítania kellett. Ennek pedig két módja volt : vagy előzőleg korvizsgálatot végeztettek a gyermekről az arra jogosított fórummal s ennek eredményéről bizonyságlevelet kértek hiteles pecsét alatt, vagy pedig a képviselő a gyermeket is magával vitte a bíróság elé, hogy az győződjék meg arról s annak alapján dönthessen.1 Ha pedig a per folyamán merült volna fel az ilyen igazolás szükségessége, a bíróság egy későbbi terminusra halasztotta el a pört, hogy hozzátartozói a gyermeket is magukkal hozhassák.2 3. §. Az esküképesség. — Minthogy az eskü egyik fontos eszköze volt a perben a tényállás tisztázásának, természetes, hogy a mi jogunk is arra az álláspontra helyezkedett, hogy azt a fél csak személyesen teheti le 3, s így legelső sorban is azt kívánta meg tőle, hogy törvényes korú legyen, azaz bírjon már perbeli cselekvőképességgel. Ugyanezt kívánták meg az eskütársaktól is.4 Ha tehát valamelyik bíróság nem-törvényes korú felvagy alperesnek esküt ítélt meg, ennek letételét a gyermek törvényes korának első évére kellett elhalasztani.5 Szabolcs 1 1369 . . . »ipso termino adveniente magister Paulus . . . ipsum Martinum in etate tenera in spatio 4 annorum existentem statuit coram nobis, cuius teneritatem videntes de ipsa citatione, quia respondere non poterat, commisimus absolutum«. (Kapy-cs. levt. N. Múzeum.) 1437. »Quo audito Nicolaus de Zala prefatum Franciscum in tenera etate constitutum coram nobis statuendo nos in eo, ut revisa etate ipsius id causa in prpmissa, quid regni consuetudo dictaret, faceremus, postulabat«. (Forgách-cs. levt. N. Múzeum.) 2 1349 · . · »coram nobis statuere teneatur, ut visa etate eiusdem Ladislai iudicium et iustitiam facere valeamus inter partes«. (Máriássy es. levt. Ν. Múzeum) ; 1374. V. 28. az országbíró azért halaszt el egy pört, mert előbb el kellett dönteni, vájjon a gyermekek a birtokeladás idején »in rerum natura fuerint an nec ... et absque personali interessentia eorundem . . . congruum iudicium facere non poteramus«. (N. Múzeum levt. Törzsanyag.) 1437 . . · »quia de etate et in rerum etiam natura existentia . . . Sandrini nobis certitudo veritatis non constabat, ideo commiseramus, ut unus ex proximis eiusdem eundem S. ad oct. f. b. Georgii mart, coram nostra personali statuendo presentia causa in premissa agere deberet« . . . (Hazai okmt. II. k. 269. 1.) ; 1377. Fejér : i. m. IX. 6. k. 209. 1. ; 1425. Zichy-okmt. VIII. k. 247. 1. ; 1439. Perényi-cs. levt. N. Múzeum ; 1496. Magy. orsz. levt. Dl. 20151. 3 Hajnik I. .'i. m. 312., 331. 1. 4 U. o. 321. 1. 5 HK. I. R. 130., II. R. 37. cz. — Ez volt a rendes gyakorlat a középkorban, hogy t. i. a kiskorúak nem esküdhetnek ; míg azon-
