Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
-62 HOLUB JÓZSEF. vármegye törvényszékén 1349-ben Biri Tamás fia ellen panaszt emeltek hatalmaskodás miatt Simon fiának jobbágyai, és a vármegye hatósága úgy ítélt, hogy a fiú tizenketted magával esküvel tisztázza magát. Az ügy a király elé került, a ki nem tudva azt, hogy mi az ország szokása erre nézve, s vájjon köteles-e a gyermek hatalmaskodás tárgyában felelni s az esküt letenni, ezt a tanácsképen körülötte levő főpapok és bárók elé terjesztette; ezek pedig úgy döntöttek, hogy a fiú nem köteles a hatalmaskodás tárgyában felelni s az esküt letenni, mire a király a vármegyével ítéletét visszavonatta.1 4. §. A tarvuzási képesség. — A Hármaskönyv a tanúktól megkívánt tulajdonságok közt kiemeli, hogy azok olyan életkorban legyenek, hogy mindarra, a mire nézve kihallgatják, vissza tudjanak emlékezni, tehát pl. 20 éves ne tegyen vallomást 25 évvel azelőtt megtörtént dolgokról.2 Ε mellett azonban, ha nem is említi, bizonyára fennállt az a szorosabb követelmény is, hogy csak a törvényes korúak szerepelhetnek tanukként, a kik már bizonyos szellemi fejlettséggel bírnak ;3 ehhez kapcsolja pl. a sváb tükör is,4 s az 1583-iki erdélyi szász statutumok is ezt a határt szabják meg.5 5. §. Az öregkor kedvezménye a perjogban. — A német gyakorlat az öreg embereknek 60. életévük elérésével megadta azt a jogot, hogy ismét gyámság alá bocsáthassák magukat.6 ban nálunk tsak az illető gyermek tehette le törvényes korának elérése után, addig a németországi gyakorlat szerint az apa illetve gyám tette le helyette. S bár a kiskorúaknak erre sem joguk, sem kötelességük nem volt, ha mégis esküt tettek, azt utólag nehezen lehetett megtámadni. (Planck : Das deutsche Gerichtsverfahren im Mittelalter. Braunschweig, 187g. II. k. 20—21. 1.) 1 . . . >>eisdem . . . visum extitit, quod dictus Ladislaus super facto potentiali respondere et iuramentum prestare non deberet, et iustitia regni non esset. Super quo fidelitati vestre firmiter precepimus, . . . quatenus predictum iuramentum et iudicium revocare debeatis, quia nos auctoriate et vigore presentium predictum iuramentum et iudicium contra consuetudinem regni nostri factum . . . revocamus«. (Kállay-cs. levt. N. Múzeum) ; Bánffy-oklt. I. k. 625. 1. 2 II. R. 27. cz. 3 Hajnik is csak »megjelelő életkort« említ (i. m. 278. 1.), de kétségtelenül a törvényes kor adta meg ezt, ha adatokkal nem is bizonyíthatjuk, mert előbb nem bírt perbeli cselekvőképességgel sem a gyermek. — Planck : i. m. II. k. 47. 1. 4 »Wer niht geziuc mac gesin . . . diu kint, diu niht ze ír tagen komén sint, ze vierzehen iaren«. Cap. 14. (ed. Gengler). 5 »Impuberes, qui annum decimum quartum non excesserunt, testimonium dicere vetantur«. (Lib. I. tit. VI. cap. ι. Schuler i. m. 71. 1.) 6 Gierke : i. m. I. k. 389. 1., Stobbe : i. m. I. k. 250. 1., Wackernagel : i. m. 66—68 1.
