Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

elnöki megnyitóbeszéd. 615 kik iránt a nemzet széles rétegei ösztönszerű bizalmatlanságot éreztek. Ha a levéltári kutatás működésükről el fogja lebbenteni a titokzatosság fátyolát, opportunista vagy kényszerű megalkuvások hosszú sora mellett a becsületes magyar hazafiság sok nemes megnyilatkozását is fogjuk látni. A kanczellárok története különös érdekességet nyer attól az időtől fogva, midőn ezt a fontos hivatalt már nem egyházi méltóságok, hanem világi politikusok viselik. A kanczelláriának 1690-i újjászervezése után még két egyházi férfiú következik : elefánti Jaklin Balázs és Mattyasovszky László, de utánuk a XVIII. század elején gróí Illésházy Miklós következik (1706—1723), ki az első a világ kanczellárok sorában. Őt ismét három egyházi követi : gróf Erdődy László Ádám, gróf Esterházy Imre, az érdekes Paulinus és Acsády Ádám, az utolsó egyházi. Mária Terézia magyar kormányzatának felderítéséhez ismerni kell a nagy királyné négy kanczellárját, Batthyány Lajos (1733—46), Nádosdy Lipót (1746—58), Pálffy Miklós (1758—62) és Esterházy Ferenc (1762—85) grófok szerepét. Az átmenetet a franczia forradalom korán át a XIX. századba gróf Pálffy Károly képviseli (1786—1807). Hozzánk időben közelebb esik s így érdeklődésünket talán még inkább leköti a XIX. század hét kanczellárja: gróf Erdődy József (1807—19), herczeg Koháry Ferencz (1820—26), gróf Nádasdy Mihály (1826—27), Reviczky Ádám (1828—36), gróf Pálffy Fidél (1836—38), gróf Majláth Antal (1839—47) és gróf Apponyi György (1847—48) működése. A kanczellárok mellett természetesen figyelmet érdemel egyikmásik alkanczellár és az olyan érdekes egyéniségek, mint Grassalkovich Antal kamarai elnök, ki már csak építkezései révén is megérdemelne egy művészet- és művelődéstörténeti monographiát. A magyar kanczellária egész levéltárát Országos Levéltárunk őrzi s azoknak a nemzetségeknek levéltárában is gazdag idevágó anyag lesz, melyeknek sarjai kanczellárok voltak. A magyar kormányzat történetének szempontjából ezek az oly fontos monographiák is megírhatók lesznek tehát, mihelyt egy-egy feladatra alkalmas történetíró vállalkozik. Az országnak a török járom alól való felszabadítása és a Habsburgok örökös királyságának törvénybe iktatása után, a