Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-52 HOLUB JÓZSEF. Utoljára hagytuk legkorábbi idevágó emlékünket, s ebből fogunk most kiindulni a gyakorlat s a Hármaskönyv tárgyalásánál és egybevetésénél. Amikor Béla herceg 1269-ben a templomos lovagokkal cserére lépett, mivel még nem töltötte he 25. életévét, esküvel fogadta, hogy azt nem fogja visszavonni, hanem sértetlenül megtartja. Erre a nagyon érdekes adatra hivatkoztunk már akkor, a mikor régi jogunk korhatárának legkorábbi nyomait kutattuk s kiemeltük, hogy a római jogot visszatükröző elszigetelt jelenséggel állunk itt szemben, mert a 25 éves korhatár használata nálunk nem vert gyökeret.1 A mi azonban a visszavonást illeti, annak valóban itt találjuk egyik legelső nyomát. Ez intézmény, melyet 1473-ban, mint láttuk, az ország régi szokásának mondtak, kétségtelenül a római jog hatására vezetendő vissza, a mely szerint a praetor a kiskorúaknak bizonyos feltételek mellett megadta az in integrum restitutiót, a kik azt a kiskorúság megszűnésétől számítva egy éven belül kérhették. Az erős római jogi hatásról tanúskodó burgundi jogban is megtaláljuk már, amely szintén nem tartotta magukban véve semmiseknek a kiskorúak jogügyleteit, ellenben, ha 15. évüket betöltötték, újabb 15 éven belül joguk volt azt egyoldalúan visszavonni.2 A Hármaskönyv tanítása Frank szerint egyrészt »elégtelen«, mert csak örökvallások (fassiones perennales) visszavonásáról szól, és ezekről is csak az esetben, ha cselfogással vagy erőszakkal történtek, másrészt »hibás«, mert csel vagy erőszak miatt akárkinek és akármilyen szerződése vagy felvallása magában erőtlen nemcsak a kiskorúakké. Ez a kifogása helytálló, mert már az 1291: 35. t.-cz. kimondta s az 1471: 26. t.-cz. is hangsúlyozta, hogy »nulla fassio invite facta vei facienda vires habeat«, mivel a metus vagy dolus ép oly iusta causa, mint az infirmitas aetatis ; tehát ha ezek valamelyike fennforog, a szerződés mindenképen erőtlen. A mi azonban az első kifogását illeti, a Hármaskönyv szavait megerősítik az élő gyakorlatból bemutatott esetek ; az a) és b)-ben határozottan ki van emelve a fassio perennalis, 1 Lásd 37—8. 1.— A retractari kifejezést ill. lásd 1221. Hazai Okmt. VI. k. 14. 1., 1237. Wenzel: i. m. VII. k. 47. 1. 2 »Minorum aetati ita credidimus consulendum, ut ante 15 aetatis annos eis nec libertäre nec vendere nec donare liceat. Et si circumventi per infantiam fecerint, nihil valebit ; ita ut quod ante 15. annum gestum fuerit, intra alios 15 annos, si voluerint, revocandi habeant potestatem. Quod si intra expressum tempus non revocaverint, in sua firmitate permaneat.« (L. Burg. c. 87. V. ö. Schröder : i. m. 282. 1. 5. jegyzet.)