Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Zehntbauer; Richard: Einführung in die neuere Geschichte des ungarischen Privatrechts. Ism. Holub József 575

580 történeti irodalom. 580 dies — írja — eine Anwendung des Grundsatzes auf Adelige, den die Summa I. 21. in Beziehung auf Freie ausspricht.« (86. 1.) Nem tudom, hogyan képzelte Tomaschek, hogy 1514-ig ily vegyes házasságok nem köttettek s hogy ezekre nézve addig nem volt jogszokás ? ! Különben is már jóval a Summa létrejötte előtt érvényben volt nálunk is a Summa I. 21-ben foglalt alaptétel, a mint azt pl. egy 1256-i érdekes oklevélből is látjuk, (»cuius infantis medietas materne cedebat liber -tati« — írják egy szabad nőnek és szolgának fiáról — Hazai Okmt. VIII. k. 71. 1.) s így ezt lehetett alkalmazni a nemesekre is. A mi a magyar jog eredetét illeti, Heymann Hanel (Über Begriff . . . der österr. Rechtsgesch. Grünhut's Zeitschrift, 1893.) és Luschin (österr. Reichsgesch. 322. 1.) nyomán a szláv eredet mellett foglal állást : »sie haben bei ihrer Sesshaftmachung . . . ihr Recht zum grossen Teil den unterworfenen Slaven entlehnt, insbesondere deren Hausgemeinschaft als Subjekt des jetzt erst entwickelten Grundeigentums nachgeahmt« ('!) (15. 1.) ; majd hangsúlyozza a német elemek felvételét is s végül úgy jellemzi jogunkat, hogy az »ein etwas eigensinnig entwickletes deutsches Partikularrecht«. (94. 1.) A szláv ház közösségből magyarázza házassági vagyonjogunkat is (68. 1.), nem ismerve jól a mi nemzetiségi szervezetünket s kétségtelenül a családi vagyonközösséget összetévesztve a házközösséggel. Az a nagy érdeklődés, a melylyel a német szakemberek Zehnt -bauer könyvét fogadták, kell hogy figyelmeztessen bennünket ez irányban való, eddig elhanyagolt kötelességeinkre. Zehntbauer felvetette könyve előszavában azt a gondolatot, hogy be kellene tölteni a bécsi egyetemen évtizedek óta üresen álló magyar jogi kathedrát, sőt a Deutsche Literatur Zeitung-ban megjelent »Das ungarische Privatrecht« cz. tanulmártyában (1917. No 13 — 14) azt is szükségesnek látná, hogy a bécsi jogtörténeti seminariumhoz kapcsolva égy magyar jogi seminarium állíttassék fel és német részről ezen gondolata is nagy tetszéssel találkozik. Az azóta bekövetkezett események után erről természetesen szó sem lehet· s így azon kell lennünk, hogy mi itthon végezzük el az e téren megoldásra váró feladatokat. Ε sorok irása közben jutott kezemhez Heymannak a Schmoller-féle Jahrbuch legutolsó füzetében (40. Jahrg. 1. Heft. 1922.) a jogi oktatás reformjáról szóló igen becses tanulmánya (Die juristische Studienreform). Miután előrebocsátja, hogy a történelmi szakok korlátozása teljességgel ki van zárva, kifejti, hogy a jelenleg érvényben lévő porosz hat féléves tanulmányi rendben a jogtörténeti előadások csak heti 15 órával szerepelnek az egyéb tárgyak 107 órájával szemben, a mi igen kevés. A2t