Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Zehntbauer; Richard: Einführung in die neuere Geschichte des ungarischen Privatrechts. Ism. Holub József 575

történeti irodalom. 579 tartja, — mint Berent — hogy az alsóausztriai jog hatása alatt jutott a mi jogrendszerünkbe e jogintézmény és lehetségesnek tartja azt is, hogy azt a befolyást a Summa közvetítette, vagy legalább is elősegítette. (70., 71. 1.) Míg azonban Berent a Tripartitumon kívül mást nem is vont vizsgálatai körébe, — elég hibája ez módszerének — addig Heymann igen helyesen rámutat a német eredetű városi jogok befolyására, a mit minálunk már Kolosváry Bálint is hangsúlyozott a szerzeményi közösségről írt alapos tanulmányában. (Magyar Jogi Lexikon V. k. 187. 1.) Mint látjuk, mind é három munka eléggé elhanyagolt jogtörténetünknek két, egymással összefüggő, még feleletre váró alapvető kérdését érinti : egyik a Hármaskönyv forráskritikája, a másik pedig a magyar. jog eredete és viszonya idegen jogokhoz. A mióta Tomascheknek a Tripartitumnak a wienerneustadti Summához való forrásviszonyát tárgyaló tanulmánya megjelent (1883.), általánossá lett az a nézet, hogy e Summa volt Werbőczi főforrása. Zehntbauer is azt írja, hogy »ein Werk, das man mit Tomaschek und Luschin auf die . . . Summa legum zurückführen muss und dessen deutsch-rechtlicher Gehalt bisher allzu wenig beachtet wurde ; v. Timon nennt die Arbeit Werbőczy's nicht ganz zutreffend, mit Unterschätzung der fremden Einflüsse : »az érvényben levő szokásjognak rendszeres egybefoglalása«. (10—n. 1.) Méltán csodálkozhatunk ezen, mert Tomaschek csak az általános részre nézve — in seinem allgemeinen Teile, die Grundbegriffe und die Grundlehren des Rechts — állította, hogy Werbőczy a Summa után dolgozott, s hangsúlyozza, hogy a magyar jogot tartalmazó részben a Summa befolyása kevésbbé látható. Ha figyelembe vette volna Zehntbauer, hogy mit mond a királyi jóváhagyás s mily gyorsan terjedt el a Tripartitum használata, Timon megállapítását minden megjegyzés nélkül elfogadta volna. Azt senki sem tagadja, hogy jogunk fejlődésére idegen, főkép német hatások erősen érvényesültek, de a mikor Werbőczy szokásjogunkat rendszerbe foglalta, az átvett tételeket ez ekkor már teljesen magáévá dolgozta át. Berent módszerének hibájáról már szóltunk ; nem a közszerzemény német eredetét veszszük vele szemben tagadásba, hanem hogy a Summa idevágó helye lett volna a Tripartitum forrása ; Werbőczy nem mint új intézményt vezette be, hanem mint a gyakorlatban már régen meglevőt formulázta meg. A forráskritika nagyon kényes művelet, vigyázni kell, hogy a kutatót el ne ragadja az eredményhajhászás heve ; Tomaschek is szolgál erre intő példával, a mikor a Hármaskönyv I. R. 7. cz.-nek forrását a Summában látja, a hol azt fejti ki Werbőczy, hogy a gyermekek statusa apjuk után igazodik. »Es ist 37*