Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Martinovics élete. Ism. Mályusz Elemér 569

történeti irodalom. 573 hogy a Ferencz ellen kéziratban terjesztett levél szerzőjét is őbenne keressék. S mindez csak annak bizonyítására szolgál, hogy ő, ki minden titkot tud, minden tervet ismer, mit csak rejtélyes társaságokban forralnak, ezt is jobban tudja, mint a bécsi kormánykörök. Mindabba, a mit elmondott, annyira beleéli magát, anynyira meg van győződve igazáról, hogy erélyesen követeli állításai ellenőrzését s magának a császárnak a kihallgatását kívánja. Valószínű, hogy mindabból, a mit elmondottunk, a feldolgozásba semmi sem kerülhet bele, legalább nem így, mindamellett e munkának elvégzése nélkül lehetetlen a sok adatot egységes képbe összefoglalni s addig a forrásanyagnak időrendi, legjobb esetben logikai rendben egymás mellé helyezett kivonatát lehet csak nyújtani. El nem hallgatható kifogásunk Fraknói könyve ellen, hogy nem foglalkozik eleget annak a hatásnak a megállapításával, a melyet Martinovics egyénisége és az általa megindított mozgalom nemzetünk fejlődésére gyakorolt. Ez a hiány annál szembetűnőbb, mert ennek objectiv eldöntéséig a tömegben nem alakulhat ki józan felfogás, a mit Fraknói első könyvének minden »leleplezés«-számba menő eredménye ellenére is a jelzett tekintetben hatás nélkül való maradása igazol. Martinovics, bármily sötét színben tüntessék is fel most a legújabb kutatások, tiszteletreméltó martyr fog maradni, míg a felelősség, mely reá nehezedik, pontosan nem határozható meg. A mozgalmas 1790. évvel a kor közhangulatában és törekvéseiben két irányt figyelhetünk meg. Az egyik, mely az országgyűlésen győzött, erős nemzeti érzésével a magyar alkotmány védelmén munkálkodott s conservativ szellemű, de minden téren következetesen átgondolt reform-munkát indított meg a különböző reform-bizottságok kiküldésével. Vezérei Ürményi, a szeméiynök, és Zichy, az országbíró, híve az egész köznemesség. A másik igen erős nyugati hatás alatt állott s hívei, mint pl. Batthyány Alajos, már jobbágyfelszabadításról stb. beszéltek. II. Lipót politikából, mint kevésbé patriótával s egyéni hajlamánál fogva is a másodikkal rokonszenvezett. Ennek tetsző elveket hirdetett Martinovics is azon könyvében, melyért Lipót a jutalmat adta. Ferencz mindjárt trónralépésével szakított ezzel az iránynyal, míg a másik, noha nemzeti jellege aggályokat is kelthetett, szabadon fejlődött, a reformbizottságok 1792—3-ban, Ferencz uralkodása alatt készítették el munkáikat. Téves tehát az a beállítás, mintha Ferencz trónralépésétől lehetne datálni a reactiót, a mely elleni elkeseredett fellépés lett volna Martinovicsék vállalkozása. Ábrándozok és nyugtalan fiatalok voltak csak mellette, a józan többség a conservativ-reform szellemében munkálkodott. Marti-