Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Martinovics élete. Ism. Mályusz Elemér 569

574 történeti irodalom. 574 novics bűne, hogy ezt a nemzeti irányt tökéletesen compromittálta. Még 1793 elején azt a titkos feljelentést tette, hogy Magyarországon erős mozgalom van a Habsburg-háztól való elszakadás érdekében, s Ürményi vezetésével már a magyar ezredek megnyerésén fáradoznak. Ekkor az udvar megbízásából be is utazta, hírszerzés végett, az országot. Elfogatása után egymásnak is ellenmondó vallomásaiban ezt a képtelen tervet egyre jobban kiszínezte. A »reformátorok társaságának« programmját erős nationalista szellemmel telítettnek adta elő s névszerint felsorolta az uralkodóház megbuktatására törekvő azon patriótákat, köztük Zichy országbírót, Szapáry, Festetich, Forgách grófokat, Balogh, Végh tanácsosokat, kik a conservativ-reform terén is legtöbbet fáradoztak. Vallomásaiban folyton sok ezer, néha 200.000 tagról beszélt, kiket programmjának megvalósítására nyert meg. Az udvari körökbe beoltotta a bizalmatlanságot és gyanút, a mikor nyíltan kijelentette, hogy a kormány csak néhány obscurus egycnt fogatott el s a leghatalmasabbak békén maradva, nevetik intézkedéseit. A méreg jó tápanyagra talált a legbefolyásosabb magyar tanácsos, a korábban josephinista, most reactiós, de mindenkor magyarellenes Izdenczy lelkében, kit régi gyűlölet vezetett az 1790-i conservativ párt vezérei ellen. Mily nagy lett a bizalmatlanság, arra jellemző Pászthory fiumei kormányzó esete. Martinovics alaptalan megjegyzései s nem is formális vallomásai alapján vizsgálat indul ellene, mely nem tud biztos adatot felmutatni s mégis a bizottság azt javasolja, hogy czélszerű lesz ezentúl megfigyeltetni. A Martinovics-féle vallomások alapján nemcsak Ferencz, hanem a nádor is gyanút fogva, elveszítette bizalmát eddigi leghívebb munkatársaiban, s Ürményi és Zichy a per befejezése után nyugdíjaztattak. Martinovics vallomásai óta a nádor minden felterjesztésében azt a hitét fejezte ki, hogy az összeesküvés minden szála még nincs felfedve, hogy annak több tagjának, köztük előkelő állásúaknak is kell lennie. A reform-irány nemcsak vezéreit veszítette el, hanem, mivel az általános helyzet miatt országgyűlés sem hívható össze, a reform-munkálatok sem kerülhettek tárgyalásra s nem is valósulhattak meg. Az uralkodóház létét féltette s azt nem volt hajlandó koczkára tenni semmi reform kedvéért sem. A kormányt különben is csak egy czél vezeti már, a mozgalom fenntartása, ezt pedig minden reform, bármily conservativ szellemű is, csak megzavarná. Ürményi királyhűsége, ma, ismerve az 1790—i-iki országgyűlés alatti szereplését, minden kétségen felül áll. Ugyanez mondható társairól is. Örök veszteség magyar nemzeti szempontból bukásuk.