Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Martinovics élete. Ism. Mályusz Elemér 569

572 történeti irodalom. 572 hogy a király, mielőtt a jutalmat kiadta, erre vonatkozólag előbb tanácsot kért, s tanácsadói magyarnyelvű könyv elbírálásánál csak magyarok lehettek. Valóban a cabineti levéltárban, a Staatsrat magyar tagjának, Izdenczynek iratai között meg is van 1792 januárius 30-ról az ő és februárius 5-ről keltezve Balassa Ferencz votuma.1 Az előbbi a könyvet a benne kifejtett josephinista eszméknél fogva nagyon érdemesnek tartja az uralkodó kegyére. Legjobban antiaristocrata tendentiája tetszik neki, s a magyar kanczelláriával való közlését javasolja, hogy ez a könyvből ráeszmélhessen, minő káros elveket védelmezett még a mult országgyűlésen is, s mily szellemben kellett volna eljárnia. Balassa károsnak tartaná a nemesség azonnali megszüntetését, a könyv tanítását azonban alkalmasnak találja az aristocratia háttérbeszorítására és a nemesség fékentartására , hogy soha ne jusson eszébe a királylyal való együtturalkodásra gondolni. Kifogása csak az egyes nyers kifejezések ellen van, a melyéket a szerző szilárd, a közjóra nagyon előnyös igazságai kifejtése közben használ, de Bálám próféta példájára hivatkozva, még ezeket is megbocsátja neki. Elismerést valóban nyert Martinovics, de csak azért, mert az udvar saját törekvéseit vélte megkönnyíteni a munkával. De egyik tanácsadó sem mondotta reá a hízelgő epithetont, a melylyel ő csak vágyát árulja el, hogy mi szeretne lenni s meggyőződését, mire volna méltó : elméleti, philosophiai alapon álló törvényhozó, ki átalakítja a társadalmat. Ehhez a főgondolathoz a többi már csak kiegészítő részlet gyanánt kapcsolódik. Ily kiváló egyéniséget az uralkodó is csak felkérhet valamire, ennek megemlítése szükséges hiúsága kielégítésére. Természetesen ott, hol a theoriák testet öltenek, hol a szabadság virul, Francziaországban általánosan ismerik és becsülik őt, hiszen ő írja a Moniteur híresczikkeit. A valóságban egy sem származik tőle, de jól esik a más munkáját a sajátja gyanánt feltüntetni, noha saját vesztét okozható könnyelműséggel csaknepi magára irányítja a figyelmet, 1 Eredetije a bécsi Staatsarchivban. »Hungarica aus der Bibliothek Seiner Majestät«. 30. fasc. Hogy ez az érdekes akta elkerülte az illustris szerző figyelmét, az igazán nem csodálható. Sem Izdenczy, sem Balassa nem nevezi meg a szerzőt, de hogy az az udvar előtt nem volt ismeretlen, azt nemcsak a jutalom kiadása, hanem az egykorú kabineti tisztviselő által a két votum fedőlapjára írott regesta, is igazolja : »Buch über die hungar. Angelegenheiten verfasst vom Professor Martinovics und Rittmeister Laszkovics und Gutachten über dieses Buch des Staats Raths Izdenczy und Gr. Balassa, die den Druck dieses Buches nüzlich glauben und zugleich sagen, dass es nicht scheinen müsse, als wenn das genannte Buch von der Regierung wäre befördert worden.«