Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Kisparti János: A váczi Theresianum története. Ism. P. 568

568 történeti irodalom. 568 tárgyra vonatkozólag nagyobb összefüggő anyag lett ismeretes előttünk, hanem mert a territoriális történetírás mezején is végre jelentős munkát látunk kibontakozni. Házinak már első munkája is (Detrekő vára a középkorban) ily tárgyú volt ; mint Sopron város főlevéltárosa pedig nagy ambitióval vetette rá magát a kezelése alatt álló gyűjtemény feldolgozására. Reméljük, hogy a sok utánjárást igénylő munkában nem veszíti el kedvét. A munka előttünk levő első kötete is, noha nyers, a nagyközönség részére szinte teljesen érthetetlen anyagot tartalmaz, feltétlen számíthat minden soproni érdeklődésére. S hogy valóban megvannak kapcsolatai a város lakosságával, azt eléggé bizonyítja megjelenésének módja is. A kiadáshoz szükséges nem csekély összeget ugyanis a város polgárságának áldozatkészsége adta össze. A helytörténeti irodalom nagy támaszát látjuk épen abban a körülményben, hogy ez az áldozatkészség felébreszthető és az élet s irodalom közötti, ma már anyagi szempontból is múlhatatlanul szükséges kapcsolat megteremthető és megerősíthető. Felemelő jelenség, hogy a múltra való visszaemlékezés épen akkor vált élénkké, a mikor ez az ősi városunk sorsdöntő óráit élte. A hazafiúi ragaszkodás megható példáját láthattuk a népszavazásnál, kívánjuk, hogy e könyv méltó folytatása, a mielőbb megjelenő további kötetek legyenek tanúi a város nem csökkenő áldozatkészségének, önmaga megbecsülésének s kívánjuk, hogy a szerző szép programmját megvalósíthassa. Mályusz Elemér. Kisparti János : A váczi Theresianum története. Közoktatástörténeti tanulmány. (Váczi könyvek, szerk. Tragor Ignácz, 8. szám.) Vácz, 1922 8°, 68+LII. 11. Bőségesen ismeretesek azok a nagy érdemek, a melyeket a piarista-rend a magyar középfokú oktatás körül századokon keresztül szerzett. Virágkora ennek a működésének kétségtelenül a XVIII. század, a melyben a jezsuitákkal együtt a piarista-rend nyomja rá a magyar közoktatásügyre legjobban a maga bélyegét különösen az után, hogy a jezsuita-rend feloszlatásával a piaristák képviselik első sorban a katholikus magyar közoktatást. Kár, hogy e nagy kultúrmunkának összefoglaló története eddig hiányzik ; a magyar piaristáknak kielégítő története eddig nincsen, bár úgy tudjuk, a rend kebelében már folynak ez irányban a munkálatok. Részletkutatásokban, monographiákban azonban nincs hiány ; hosszú lenne felsorolni azoknak a derék piaristáknak a neveit, a kik ilyen munkákkal áldoztak elődeik emlékének. Ezek sorába tartozik a jelen munka is.