Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. 1. Ism. Mályusz Elemér 563

történeti irodalom. 565 e negyedszázadban azok az akadémiai pályázatok is, a melyek középkori tárgyúak (Pl. A vránai perjelség története, A szárazvámok története stb.). A magyar középkort ugyanis csak akkor fogjuk megismerni, ha az egész okleveles anyag, a nagy központi gyűjteményeké és a kisebb levéltáraké egyaránt, regestában vagy teljes szövegében megjelenik. Addig lehetetlen az eredményes munka, míg minden kérdés pl. a bányászat, vámügy, harminczad stb. kedvéért a kutatónak magának kell minden gyűjteményt átnéznie ; sokat nem is tud megközelíteni s addig az egész középkorról oly naiv marad hitünk, hogy az utókor megmosolyog bennünket érette. így kétszeres örömmel kellett fogadnunk Sopron város oklevéltárát, mint a stagnálás után mindenképen biztató kezdet előhírnökét, mely egy módszeresen képzett, lelkiismeretes historikus széles alapokra tervezett munkájának első kötete. A kiadvány Sopron város gazdag levéltárának anyagát tartalmazza, a már megjelenteket .csak regestákban, azonban felsorolva a korábbi kiadás hibáit, a kiadatlanokat pedig in extenso. Ép oly becses mű, mint Iványinak nagy fáradsággal készített bártfai oklevéltára. A középkor művelője most már tudja, mi van Sopronban, kényelmesen hozzáfér s mondanunk sem kell, hogy a gazdag gyűjteményt nemcsak egy monographia írója fogja felhasználni. Helyesen teszi a szerző, hogy csak a városi levéltár anyagát adja ki. A város monographusának még sok helyen kell kutatnia, de az így összegyűjtött anyagot elég ha feldolgozza s kiadására nem vállalkozik. A teljességet sohasem érné el s a legalaposabb kutatás után is nyomtatás közben készíthetné az appendixeket és supplementumokat. így az anyag, provenientiáját illetőleg, nem heterogén, egy helyről került ki, mindaz, a mi bármi úton-módon Sopron város levéltárába került s jelenleg is ott van. A kiadó a sajtó alá rendezés technikai részében a történeti bizottság legutóbb megállapított szabályzatát vette irányadóul, azonban némi eltérést mégis vettünk észre, a mit, mivel eljárását nem okolta meg, szóvá kell tennünk. A hiteleshelyi relatiókat különválasztja az iktatóparancsoktól (pl. 230, 231, 360, 361. sz. oklevelek), pedig a szabályzat ellenkező értelmű rendelkezése annál is helyesebb, mert hosszabb időköz úgy sincs a két oklevél dátuma közt s a kötetben is közvetlenül egymás mellé kerültek. Épen így ellenkezik a w betű írásában követett eljárása a szabályzattal, mely az egyszerű ν használatát írja elő, míg Házinál conswetudine (150. sz. oklevél), wlgariter (261.), wlgo (273.), wlnerarunt, sew (168.), consangwinei (353.) szavakat találunk. Egy-két helyen alápontozott szavakra (pl. 205. sz. »medietatem«)