Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. 1. Ism. Mályusz Elemér 563

566 történeti irodalom. 566 is bukkanunk, s az előszó nem igazít útba bennünket, hogy itt a felesleges szavak megjelöléséről van szó. Az oklevélkiadás hűségéről nem volt alkalmunk összehasonlítás útjáft meggyőződnünk, de olvasása közben sehol nem akadtunk érthetetlen fordulatra. A regesták pontosak s — a mi nem csekély dolog — könnyen érthetően és szépen vannak megfogalmazva. Jellemző a kiadó gondosságára, hogy a már kiadott oklevelek regestáit sem vette át készen, hanem újból pontos kivonatokat készített. Jegyzetei az oklevelek külsőségeiről részletesek, némelykor egész magyarázatokká bővülnek. A magunk részéről sajnáljuk, hogy tárgyi magyarázatokat nem írt az oklevelekhez. Igaz, hogy erre a mi publicatióinknál nem volt még eset, de ez még nem ok, hogy ne is próbálkozzunk megvalósításával. A kiadó úgyis utána néz, hogy az oklevelekben előforduló helyek hol fekszenek, kik a sokszor pontatlanul megnevezett személyek s mindezt kevés fáradságába kerül feljegyezni, a kutató munkáját pedig nagyon megkönnyíti. A kötet anyagát ném akarjuk jellemezni, az — több mint egy századot ölelve fel — igen változatos. A háztulajdonosok 1379-1 összeírása, mint mondani szokás, igen becses művelődéstörténeti emlék, erre már az előszó is felhívja figyelmünket, de számos olyan mozaikdarab van, a mely kedves meglepetést szerez a történelem és segédtudományai minden művelőjének. A művészeti emlékek kedvelője örömmel fogja megtalálni Károly Róbert udvari festőjének, Hertulnak a nevét, a kereskedelemtörténet kutatója megállapíthatja az Ausztriával való összeköttetést s a középkori pénzügyigazgatás szervezetére ép úgy van adat, mint a bíráskodás lefolyásának megismerésére. Hiszen minden oklevéltár becse a XVI—XVII. századi tárgyú kiadványokkal szemben épen az anyagnak ebben a sokoldalúságában rejlik. Egy példát azonban mégis ki kell ragadnunk annak illustrálására, hogy milyen szempont vezette a régi és milyennek kell vezetnie az új oklevélpublicatiókat. így remélhetőleg senki sem fog túlzással vádolni bennünket az ismertetésünk elején mondottak miatt. A Hazai Okmánytárban (II. k. 149. s kk. 1.) már megjelent Mária királynő 1385-i oklevele, melylyel a királynő a sopronmegyei Meggyes birtokot a soproni polgároknak adományozta főleg a szent korona iránti törhetetlen hűségük jutalmául, ellenben nem közölték a kiadók a Meggyesre vonatkozó többi oklevelet. Előttük ugyanis a főszempont ez volt : az oklevél köztörténeti tényről nyújt felvilágosítást, hűségről van benne szó, érdekes, tehát érdemes is kiadni. A historikus, ha ezt az oklevelet interpretálnia kellett, a fejedelmi kegy megnyilvánulásáról, esetleg városfejlesztő szempontok érvényesüléséről szólhatott.