Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. 1. Ism. Mályusz Elemér 563

564 történeti irodalom. 564 fejtettek ki nagyobb tevékenységet. A helyzet sivárságát nálunk egyedül a családi oklevéltárak (Zichy-, Apponyi-, Bánffy-, Héderváry-codex) enyhítik némileg. A Thallóczy-féle kiadványok ugyanis nem territoriális jellegűek, anyaguk ily tárgyú problémák megoldására nem alkalmas s ezéljuk is az eseménytörténet gazdagítása volt. A legtöbb pusztuláson átment déli vidékekről szólnak, a hol egy-egy vár középkori életére 3—4 oklevél vonatkozik s mellettük a leggazdagabb terület, Észak-Magyarország Kassával, Körmöczbányával rendszeres feldolgozás nélkül maradt. A bajt még növelte, hogy a vidéki történeti társulatok évkönyvei is előszeretettel közöltek a politikai történelem körébe vágó dolgozatokat. Immár két évtizede, hogy a magyar synthetisáló történetírás nem kapott helytörténeti kérdések vizsgálata közben alapos megfigyelés alapján leszűrt eredményeket, a melyek révén látókörét a nemzeti élet kevésbbé szembeötlő jelenségeinek finom megfigyelésénél tágíthatta volna. A nyugaton régóta folyó rendszeres munka eredménye nálunk hatástalan maradt. A mi monographia megjelent, az túlnyomórészt autodidacták vagy műkedvelők munkája volt, kiktől nem is vehető rossz néven, hogy a külföldi analóg fejlődést nem vették vizsgálat alá. A jelzett időszak történetírása, a mely így elfordult a bő terméssel biztató mező művelésétől, a publicatio terén egy kérdésre vonatkozó anyag közzétételét tűzte ki czéljául. így jöttek létre pl. a »Magyarországi boszorkányperek oklevéltára«, vagy a »Zrínyi Miklós életére vonatkozó levelek és okiratok« czímű kiadvány. Hihetetlen utánjárással, óriási energia felemésztésével készültek s legjobb esetben is tényleges eredményük a boszorkányhit történetének előadása vagy Zrínyi Miklós életrajza lett volna, azaz csak egy új összefoglaló mű megírására nyújtottak volna anyagot. De mert még erre a kényelmes munkára sem vállalkozott senki sem, a nagyközönség számára az energia kárbaveszett. Annak következtében, hogy valamely kérdésről egész kötetre való anyag csak az újkorból állítható össze, a XVI. száz?dtói kezdve, a mikor a levelek és acták túlsúlyba jutnak az oklevelekkel szemben, a középkori történet művelése még rosszabbul járt. Ismét nem véletlen, hogy az »Anjoukori okmánytár« VI. kötete 1891-ben jelent meg s a Hazai Okmánytár utolsó kötete is ugyanakkor. Elakadt ezen a téren is a rendszeres munka s a mi mégis megjelent, az csak fáradságosan használható, mint pl. Wertner közleményei a Történelmi Tárban. (»Kiadatlan oklevelek« és »Kiadatlan oklevelek. Új sorozat.«) Jórészt meddők maradtak