Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. 1. Ism. Mályusz Elemér 563

történeti irodalom. 563 kép értékén. A másik térképen csupán a g. lapon említett Szász (Német-Pelsőcz) nevét keressük hiába. Nem szabatos megjegyzés, hogy »a jobbágyfiúk a nem szabadok sorából csak lassan váltak ki és lettek országos nemesekké« (185. lap). A megelőző fejtegetésekből (ν. ϋ. 113—120. 1.) kitűnik, hogy azelőtt is szabadok voltak, csak nem nemesek. Mályusz Elemér szigorú módszerességgel, alapos forráskutatással, széleskörű tárgyismerettel és kezdőnél szokatlan biztos ítélettel oldotta meg gyakorlott kutatók erejét is próbára tevő nehéz feladatát. Doctori értekezésül készült tanulmánya minden tekintetben megüti a szigorú tudományos mértéket és teljes mértékben rászolgált az elnyert akadémiai elismerésre. A M. Tudományos Akadémia ugyanis e mü alapján bízta meg a szerzőt a magyarországi tótság településtörténetének kidolgozásával. S méltán, mert a tanulmány településtörténeti fejezetei mintaszerűek. Ezek a jeles qualitások tették kötelességemmé a mű értékéhez és a fiatal szerző képességeihez mért bíráló megjegyzéseket, melyekkel a tanulmány használhatóságát igyekeztem előmozdítani anélkül, hogy szerzőjének tudós érdemeiből bármit is levontam volna. Hóman Bálint. Házi Jenő : Sopron szabad királyi város története. I. rész. I. kötet. Oklevelek 1162-től 1406-ig. Sopron, 1921. 8° XL+315 1. A millénium óta eltelt évek történetirodalmának egyik jellemző sajátsága a territoriális szempontok figyelmen kívül hagyása. A hazafias érzelmektől vezetett megyei és városi monographiák írói, lia müveik az 1896-i ünnepségek után jelentek is meg, mint Ortvayé, még a régi iskola tagjai közül kerültek ki. Az új történetíró-nemzedék, mely elsőnek nyert módszeres szemináriumi képzést, lenézte az egy-egy falu vagy megye múltjával való foglalkozást, másrészt szűk időköztől határolt részletkérdésekkel foglalkozva, egy többszázados fejlődési folyamat megvizsgálására kedve és energiája sem volt. Akadtak egyes megyék és városok, a melyek széles alapon akarták megíratni monographiáikat, a tudomány színvonalán álló művekkel szerették volna megajándékozni az irodalmat, s feladatuk megoldásához az okleveles anyag publikálásával fogtak hozzá. Sopron megye oklevéltárát Nagy Imre (1889—91), Zala megyéét ugyanő, Véghely Dezső és Nagy Gyula (1886—90.) adta ki, de az »öregek« munkáját, sőt a feldolgozásnak így előkészített művét sem folytatta senki sem. Csonkán maradtak Knauz remek monumentái is s a helytörténeti anyag kiadása terén csak a német történetírással szoros nexusban álló szászok 36*