Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Turócz megye kialakulása. Ism. Hóman Bálint 556

560 történeti irodalom. 560 Árpádházi királyok annyira kárhoztatott eladományozási rendszerére. Ezt a szempontot az adományok és a visszaszerzésükre indított actiók vizsgálatánál jövőben aligha szabad mellőznünk. Ebből a néhány példából is kiderül Mályusz eredményeinek értéke és a helytörténet kereteit me.ssze meghaladó jelentősége. Noha ő maga — kezdő kutatónál szokatlan s ép ezért dicséretes önuralommal ragaszkodva az előre kijelölt kerethez — nem vonta le a localis jelenségeknek ezeket az általános értékű consequentiáit, ellentétben legtöbb helytörténetírónkkal, épen az egyetemes magyarországi fejlődés szempontjából értékesíthető jelenségek, az általános érdekű, alapvető gazdaság-, társadalom-és közigazgatástörténeti problémák tisztázására fordított legtöbb gondot, még pedig szép eredménynyel. Az általános szempontok tudatos értékelése és folytonos szemmeltartása mellett feltűnő, hogy helyi forrásokból levezetett eredményei bizonyítására nem használta fel az országszerte bőven kínálkozó, értékes analógiákat, bár néhány odavetett megjegyzése azok jelentőségének felismerését bizonyítja (10. 1. : a bakonyi ispánságról, 119,. 124. 1. : a szepesi tízlándzsásokról, 125. 1. : Csallóközről, 148. 1. : a szlavón várjobbágyokról). A Zólyom, illetőleg Turócz területén észleltekkel analog jelenségeket és intézményeket találunk más, a honfoglaló magyar törzsek által meg nem szállt és csupán a XI —XIII. századi királyi hatalom által organisált területeken, a törzsi szállások compakt területén kívül eső gyepüelvén és törzsválasztó zónákon. Ezek a lakatlan területek a XI. században a keresztény király földregálejoga alapján az uralkodó birtokába kerülvén, a törzsszállások területén szintén birtokbavett, de nemzetségi szállásföldek közé ékelt királyi várbirtoktól eltérő, magánuradalmi szervezethez jutottak, az Árpád-ház csepel-solti ősi szállásbirtokához hasonlóan organisáltattak. Ezek az udvarnokgazdaságok — szemben a vármegyés ispánok alá rendelt várgazdaságokkal — kezdetben közvetlenül az udvar ispánjának, a nádornak fennhatósága alá tartoztak. Később — a XII. században — a peripheriák lakatlan területeinek mívelés alá vétele és a nádori hatáskör átalakulása után birtoktestenként külön, helyi mező- és erdőgazdasági ispánok alá rendeltettek. így jöttek létre a pilisi, bakonyi, pozsegai, zólyomi, szepesi, máramarosi, beregi (erdő)ispánságok, a csallóközi és más udvarnokispánságok. Hasonló eredetű és természetű magánuradalmak voltak a később különleges tartományi szervezethez jutott Szlavónia és Erdély a Székelyföld kivételével. Mindez uradalmak lényeges jellemző vonásai az ősfoglaló nemesség és nemzetségi birtok hiánya, a szétszórt tagokban fekvő váruradalmakkal szemben az uradalom