Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Turócz megye kialakulása. Ism. Hóman Bálint 556

történeti irodalom. 561 zárt területi egysége és a szervezet — minden vármegyére kezdettől jellemző — katonai charakterének teljes hiánya, tiszta gazdasági jellege. Későbbi fejlődésük — a helyi viszonyokhoz mérten és a lakosság eredetéhez képest ·— helyenként eltérő. Bakony, Csallóköz, Solt beolvadtak a szomszédos megyébe. Máramaros, Bereg, Pozsega, Pilis vármegyévé alakultak át. Zólyom, Erdély és Szlavónia területén több vármegye keletkezett. Erdély és a Szepesség külföldiekkel betelepített nagyobb területei különleges territoriális szervezetet kaptak. Ezeknek a területeknek betelepítése és organisalása Zólyoméval analog módon ment végbe, középkori fejlődésük is sok vonásában analog. A részletes bizonyítást mellőzve, csupán néhány feltűnő példát említek. Az erősen tagolt szláv nemzetségi gradrendszer és a nagy területeket egybefogó magyar megyeszervezet ellentéte ép oly világosan felismerhető Szlavóniában (a Dráva— Száva-köz nyugati részén), mint Turócz és Liptó területén. A központi hatalmat megelőzően Turóczba hatoló Divék-nemzetség szerepét a Szamos völgyén az Agmánd és Gyula-Zsombor nemzetségek töltötték be. A szepesi tízlándzsások, az erdélyi és szlavóniai nemesek a jobbágyfiúkkal egyidöben, a XIV. század közepén emelkedtek országos nemesi rangra. Jogviszonyaik, katonai és gazdasági functióik természete, társadalmi helyzetük a részletekig analog. Ugyanezt mondhatjuk egyrészt a zólyomi hospesek és városok, másrészt a máramarosi hospesek és sok tekintetben a szepesi és erdélyi szászok viszonyairól és szerepéről is. Mályusz érdeme, hogy Turóczmegye kialakulását ismertetve, elsőnek adott képet egy ilyen királyi magánuradalom kialakulásáról és fejlődéséről, typikus rajzát festve a XI—XIII. századi királyi magángazdaságok s az ezekből alakult egyik vármegyetypus fejlődésének. Mivel azonban az analógiák mellőzése miatt nem ismerte fel világosan eredményei jelentőségét, a Zólyom területén megfigyelt jelenségek typikus, de mégis particuláris jellegét, egy közbevetett megjegyzésében tévesen általánosító következtetést kockáztat meg. A zólyomi viszonyokból, óvatosan bár, de mégis a másik megyetypus, az eredetében is kettős — katonai és gazdasági — rendeltetésű, nemzetségi szállásföldek közé ékelt s a megye területén lakó, de a comestől mindenkor független, ősfoglaló nemesség közreműködésével autonom nemesi megyévé fejlődött, tulajdonképeni királyi vármegye eredeti viszonyaira és fejlődésére vont következtetést (5. és 11. 1.), noha épen az ő eredményeiből tűnik ki, hogy a zólyomi uradalom nem közvetlenül erdőispánságból alakultját autonom nemesi vármegyévé, hanem egy a többi megyénél hiányzó fejlődési fokon ment keresz-Századok, 1922. VI-VIII. füzet. 36