Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Turócz megye kialakulása. Ism. Hóman Bálint 556

történeti irodalom. 559 feladatainak, az intézmény jelentőségének, szolgálatuk és földjeik hűbéri természetének, a zólyomi hospesek és városok honvédelmi szerepének, az autonomia s ebben a szolgabírói intézmény kialakulásának sikerült ismertetése értékes új megfigyeléseket és sokszor meglepő eredményeket tartalmaz. Mályusz településtörténeti eredményei — szemben egyrészről a felvidéki tótság autochton voltát vitató, másrészről a tótok őseinek honfoglaláskori ittlétét is tagadó, túlzó hypothesisekkel — nyilvánvalóvá teszik, hogy a tótság szlovén ősei a IX. században csupán a Nyitra és Vág folyók völgyében laktak. Innét húzódtak a X—XIV. század folyamán, jórészben már magyar védelem alatt kelet felé, elárasztva a Felvidéket és magukba szíva e vidék magasabb kulturájú magyar és német lakosságát. A keleti és északkeleti irányba húzódó szlávoknak első raja volt a morva támadás vagy a magyar honfoglalás elől a IX—X. század fordulóján Turócz ésLiptó fennsíkjaira menekülő néhány szláv nemzetség. Bebizonyult, hogy a tótok ősei gazdaságilag kihasználni és politikailag megszervezni még ott sem tudták a megszállt területet, a hoí a magyart megelőzték. A politikai és gazdasági organisálást és a gazdasági értékesítés századokra kiható kulturmunkáját egész Felső-Magyarországon a magyar központi hatalom exponensei, a királyi tisztviselők és a későbbi köznemesség magyar ősei végezték el. Az archaeologiai leletek és a település módjának vizsgálatával nyert eredmények értékesen világítják meg a honfoglaláskor itt talált szláv lakosság alacsony kulturáját és politikai Charakter híjával levő, primitiv társadalmi szervezetét, a honfoglaló és államalkotó magyarok kulturfölényét, a XI —XII. századi centralisált magyar és a korábbi tagolt és széteső szláv organisatio viszonyát. A jobbágyfiúk társadalmi helyzete és hűbéri viszonya, egybevetve Szekfü-nek a servienseket illető alapvető eredményeivel, új szempontokat ad a XII. században feltűnő és a XIII. századi társadalmi mozgalmakban már az una et eaàem nobilitas tagjaiként szereplő servientes regis jogi és társadalmi helyzetének vizsgálatához. Valószínűnek tartom, hogy ezek a jobbágyfiúkhoz hasonlóan katonai szolgálati kötelezettség fejében a királytól földadományt nyert, elszegényedett nemesek és a várnépeiből kiemelkedett hűbéres, katonáskodó földmívesek voltak, kiknek a XIII. század folyamán sikerült a független köznemesség kiváltságait megszerezni s földjeiket a hűbéri kötelezettségek alól mentesíteni. A jobbágyfiú-telepítés és birtokadományozás katonai jelentőségének és czélszerűségének bizonyításával új fény derült az