Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 49 ideiglenes bevallásokat, melyek magukra, utódaikra vagy atyafiaikra sérelmesek volnának.1 Ez azonban nem jelentette azt, hogy az árva nem létesíthetett volna egyedül előbb jogügyleteket, hanem csak gondnokának beleegyezésével ; mert igenis megtehette azt, csupán a létrejött ügylet negotium claudicans lett, vagyis a még nem teljes korú részéről megtámadható volt. Egyrészt azonban ez a másik fél részére nem szolgált feltétlenül akadályul, mert nem kellett okvetlenül minden ok nélkül való visszavonásra számítania, másrészt pedig mindig volt rokonsága az árvának, a kitől tanácsot, útbaigazítást kérhetett. Végül pedig, ha a másik fél az in integrum restitutiótól való félelmében egyáltalán nem lett volna hajlandó a curatorem non habens ifjúval megkötni a jogügyletet, ez még mindig választhatott magának gondnokot. Ha elfogadjuk azt, hogy az atyai hatalom alatt állók saját szerzeményeiket és anyai ági vagyonukat illetőleg nem voltak cselekvésképtelenek, akkor ezek az ismertetett külön fokozatok rájuk is érvényesek voltak, nemcsak az árvákra. De nézzük inkább, mi volt az élő gyakorlat, talán erről okleveleinkből nyerhetünk felvilágosítást. A törvényes kor elérésével az árva követelhette gyámjától, hogy a vagyonát adja át neki. Erre vonatkozólag több adatot ismerünk ;2

feltűnőnek találhatjuk azonban, hogy ha kötelező lett volna a gondnok-választás, erre vonatkozólag egy emlékünk sem maradt volna fenn. Valószínű ugyan, hogy a volt gyámot kérte volna fel gondnokul a törvényes korú árva, de mégis kizártnak kell tartanunk, hogy ennek számos nyoma ne maradt volna fenn okleveles emlékeinkben és egyetlen egy példát ismerjünk csak, a mikor a törvényes korú ifjú, mikor gyámja visszaadta neki birtokait, kérte, hogy továbbra is gondozza azokat.3

Az általunk vitatott 1 HK. I. R. 91. cz., Quadrip. II. R. 77. cz. 2 1398. . . . »ubi vero dicti filii et proles perfectam etatem attigerint, eadem bona dictis liberis extradare teneatur«. (Wenzel : Stibor vajda. 109. 1.) — 1444· VI. 11. A váradi káptalan előtt Bogáti Lukács nyugtatja B. Miklóst, hogy »universa res et bona sua . . . tempore adhuc pueritie sue iuxta continentiam aliarum litterarum nostrarum exinde confectarum sub nomine tutorio manibus ipsis Nicolai assignata et tradita sibi integraliter et sine aliquo defectu restituisset«. (N. Múzeum levt. Törzsanyag.) 3 1488. A gyám »quia iam prefatus Georgius adultam habet etatem . . . omnia bona mobilia et immobilia . . . eidem remisisset«. Az árva nála akarta hagyni továbbra is ezeket »ad amplius tuendum •et protegendum«, de ő nem vállalta. (Forgách-cs. levt. N. Múzeum.) Századok, 1921. I—V. füzet. 4