Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

χ -48 HOLUB JÓZSEF. lényegével sincs oly szoros kapcsolatban, hogy abból okvetlen következnék. A cselekvőképesség korlátozásának czélja ugyanis jórészben az ingatlan biztosítása volt, nem pedig a kiskorú érdekeinek védelme, — a minthogy a gyámság is eredetileg az érdekelt örökösök javára fennálló jog, hatalom, nem pedig a gyámolt javára szolgáló kötelesség volt, — azt pedig az ingatlanokkal való szabad rendelkezésnek korlátozása a 24. év utánra eléggé biztosította. A mi pedig az ingókat illeti, az ezekre vonatkozólag kialakult gyakorlat is elsősorban a családi ezüst- és aranymarhára volt tekintettel, a mikor az ezüst marhát a 16., az aranyakat pedig a 18. évben bocsátotta az ifjú szabad rendelkezésére. így állapítja ezt meg az a becslési tarifa, melyet minden régi törvény-kódexünkben megtalálunk a Decretum maius után »Series estimationum« czímmel1 s a mely az ú. n. Nyirkállai-féle Mátyás-korabeli formuláskönyvben is olvasható : »Secuntur estimationes iuxta regni Hungarie consuetudinem« -czím alatt2 és nyomtatásban legelőször Mátyás király i486, 'évi törvényében tétetett közzé. A XV. század második felében tehát még ez volt érvényben ; a Hármaskönyv azonban, a mely pedig, mint egyéb tételeiből látjuk, ezt a gyakorlat által elfogadott becsü-tarifát vette alapul, a cselekvőképességet szabályozó pontokban lényeges változtatásokat tett rajta, a mennyiben szerinte a fiúk 16 éves korukban adósságról és zálogról, 18 éves korukban arany és ezüst holmijukról s egyéb ingóságaikról tehetnek bevallásokat, összes birtokjogaikkal pedig 24. évüktől kezdve rendelkezhetnek teljes szabadsággal. S itt külön rendelkezéseket találunk a nőket illetőleg is, a kikről az említett régebbi jegyzékek nem szólnak, t. i. hogy ők már 14 éves korukban tehetnek bevallásokat adósságról és zálogról és ingóságaikról, 16. évükkel pedig minden birtokjogukkal tetszésük szerint rendelkezhetnek.3 Minthogy azonban ők törvényes koruk elérésével nem szabadulnak fel a gyámság alól, 16 éves korukon túl sem tehetnek oly örök vagy 1 »Annorum 14 procuratorem constituit, 16 res disponit in argento, 18 in auro, 20 predia disponit, 24 dat hereditates.« (Kovachich : Suppl. II. k. 265. 1.) Összehasonlítva a Hármaskönyvvel (I. R. ni. cz.) mint legfontosabb eltérést a régi gyakorlattól abban láthatjuk, hogy míg itt bizonyos ingatlanok felett már 20 éves korában szabad kezet nyert az ifjú, addig a HK. nem téve különbséget ősi és nem ősi vagyon közt, mindegyikre a 24 éves korhatárt állapítja meg a szabad rendelkezés kezdetéül. 2 Kovachich : Formulae sollennes 267., 269. 1., Astraea II. k. 79., 85., 204. 1., Magy. orsz. levt. Dl. 32.012. 3 I. R. in. cz.