Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 57 megrövidíthette volna.1

Ámde a saját szerzeményét illetőleg »praeter voluntatem patris« tehát atyja akaratára való tekintet nélkül, szabadon végrendelkezhetett,2 a mivel pedig szintén megrövidíthette őt ; így tehát nemcsak nem vethetjük el határozottan a filius familias szabad rendelkezési jogát peculiumát illetőleg, hanem inkább a mellett kell állást foglalnunk. Külön jogi természettel bírt a gyermek külön vagyona körében az anyai jogon rászállt vagyon, a mely az atyjával való osztály alól is ki volt véve, mivel e részben, — mondja Werbőczy — a mint az okosság is nyilván parancsolja, e jószágok egyedül az anya és nem az apa nemzetségét követik.. így tehát azt sem mondhatjuk ki határozottan, hogy ebben sem volt szabad rendelkezési joga ; míg ugyanis az atyai javakra és esetleg saját szerzeményére is cselekvőképtelensége esetén az atyai beleegyezés pótolhatta ezt, mi pótolta volna azonban az anyai ági vagyonnál, a mely az atyára nem tartozott ? Talán a legközelebbi cognatus beleegyezése — scitusa és consensusa ? De viszont hogy lehetett volna ezt az atyai hatalom kizárólagosságával összeegyeztetni ? ! Fontosabb következménynyel járt azonban a törvényes kor elérése az árvákra nézve : őket ugyanis felszabadította a gyámság alól. A Hármaskönyv I. R. 124. czíme azt mondja: »tutores impuberibus et invitis, curatores autem puberibus et petentibus dantur«, majd alább : »postquam filii legitimae aetatis annos transegerint, invitis et non consentientibus eisdem patres, eorum tutores illis in testamento substituere non possunt, cum illius sunt iam aetatis, ut se processu iuris defendere queant«. Ebből kétségtelen az, hogy az ifjú törvényes kora elérésével kérhetett magának vagyoni ügyei gondozására gondnokot, mert hisz a 14 vagy 12 éves kor még távolról sem nyújt annyi tapasztalatot, hogy el tudná látni dolgait ; azt azonban nem olvashatjuk ki belőle, hogy csak a gondnok személye függött a gondnokolttól, nem pedig az, hogy akar-e gondnokot vagy sem, s választania mindenképen kellett, mert különben pl. a 18 évesnél fiatalabb árva fiú, a ki még ingói felett nem rendelkezhetett, a termését sem adhatta volna el.3 Ez a felfogás egyrészt a Hármaskönyv fentebb idézett szavaival áll ellentétben, mint azt a hangsúlyozott »petentibus« és »invitis« jelzők mutatják, másrészt pedig a dolog 1 Fazekas O. : i. cz. i. h. 784. 1. 2 HK. I. R. 51. cz. 9. §. 3 Fazekas O. : i. cz. i. h. 783. 1.