Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-46 HOLUB JÓZSEF. a törvényes kort is, hamarább, már 16. életévükkel érték el. A Hármaskönyv szerint azonban ez újabb gyakorlat volt : iuxta modernam consuetudinem, — írja — de hogy előbb mi volt szokásban, arról emlékeink nem szólnak. A teljes kor 24 éve nem lehet római jogi befolyás eredménye, mert ott a nagykorúságot a 25. év hozta meg, s a szomszédos osztrák jogokban sem találkozunk vele ; a törvényes kor megkettőzésének sem lehet az eredménye, mint a Kleines Kaiserrechtben,1 mert a teljes kor 24 éve gyakorlatban volt akkor már, mikor a fiúk még 14 éves korukban lettek törvényes korúak, és szláv hatásra sem gondolhatunk.2 A teljes korhoz viszonyítva a 24., illetve a 16. év alatt levő kor az imperfecta etas,3 mely azután ismét törvényes és nem-törvényes korra oszlott. A törvényes korba jutás az atyai hatalom alatt álló gyermekek jogi helyzetén nem sokat változtatott, mert a fiúk tulajdonkép még a teljes kor elérésével sem váltak önjogúakká, hanem csak az osztály útján végbe ment emanczipáczióval, a leányok pedig egészen férjhezmenetelükig gyámság alatt állván, önjogúságra 16 éves korukban sem juthattak. Bizonyos vonatkozásokban azonban az ő cselekvési képességük köre is bővült a törvényes kor beköszöntével. Az atyai hatalom alatt álló fiú az atyai ingó és ingatlan javakról csupán atyjának beleegyezésével rendelkezhetett ;4 a mi saját külön vagyonát illeti, arról Werbőczy nem szól, de mivel az osztályt, ha az közös megegyezés s nem kikényszerítés útján történt,® mindkettőjük vagyonában egyenlően kellett végrehajtani,6 azt következtethetnők, hogy teljes szabadsággal e fölött sem rendelkezhetett, mert atyját könnyen 1 »Der Keyser gap aber czwelffe czu den czwelffen, das sint 24 jar.« 2., 17. (Kraut : Die Vormundschaft. I. k. 141. 1.) 2 A lengyel jogban eredetileg 12 év volt a korhatár mindkét nemre nézve, a XV. sz. elejétől kezdve fiúknál eltolódott a 14—15. évig, a XVII. sz. második felében pedig a 18. évig. 1768-ban azután a 24 év lett a nagykorúság határa. (Dr. P. Dabkowski : Prawo prywatne Polskié. Lwow, iqio. I. k. 216—219. 1.) A cseh és morva jogban sem találunk hasonló korfokozatot. Kapras : Die Vormundschaft im altböhm. Landrechte. (Zft. f. vergl. Rechtswiss. XVIII. 1905. 363—364· 1.) 3 1320. Berzeviczy-cs. levt. Ν. Múzeum ; 1394. III. 5. Ν. Múzeum levt. Törzsanyag ; 1447. Sztáray okit. II. k. 401. 1. ; 1515. Teleki-okit. II. k. 338. 1. ; HK. I. R. in. cz. ; »imperfecta et illegitima aetas«. (1538. Magy. orsz. levt. N. R. A. f. 278. n. 61.) 4 HK. I. R. 51. cz. 5 HK. I. R. 52., 53. cz. 6 HK. I. R. 54. cz.