Századok – 1921-1922
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 499
504 miskolczv istván'. hogy Inczével találkozzék, azonban Incze, ki »majdnem foglya«1 volt a béke után a királynak, a kibékülést meghiúsította. Ince nemsokára meghalt (1406 november 6.) s utóda Angelo Corrario lett XII. Gergely néven. Az únió hívének ismerték, de teljesen László eszköze volt. A schisma kjtízise az ő korára esik.2 A két pápa látszólag véget akart vetni a schismának és Savonát tűzték ki találkozóra. László a savonai találkozást meg akarta hiúsítani3 és Rómában zavart kelteni. Az első azért volt fontos, mert a schisma megszűnése esetére nagy volt a kilátás franczia pápára, a mi természetesen a franczia befolyást erősítette volna és László trónját koczkáztatta volna.4 Francziaország úgyis féltékeny szemmel nézte László erőszakoskodását és Genuát, hol Boucicaut visszanyerte régi befolyását, az ellenállás központjává akarta tenni s egész Eszak-Itáliát franczia befolyás alá vonni. Firenze, melynek annyira fontos a positiója, szintén Anjou-párti volt. László szerencséjére Boucicaut, kiben nagyobb volt a vakmerőség és erőszakosság, mint a józan megfontolás, Milanóra való törekvésével fölkeltette Velencze féltékenységét, a hatalmukat féltő kisebb signorék hozzácsatlakoztak és Boucicaut vereséget szenvedett.5 A római zavar azért volt fontos, hogy a pápa uralma meg ne szilárduljon, László a pápára nélkülözhetetlen legyen és alkalmas pillanatban rátehesse Rómára a kezét. A pápa — úgy látszik — nem gondolt komolyan az únióra, csak ürügy volt az, hogy tizedet vethessen ki Itália, Sicilia, Dalmáczia, Magyarország stb. papságára. Lászlónak különben is sikerült megnyerni a pápa unokaöcscseit és gyóntatóját s így befolyása biztosítva volt. Lodovico Miglioratót, kiről már beszéltünk, először megfosztatta a Marca vicariátusatól, azután ő emelte fel ismét, mert sok hasznát vehette Picenum leigázásában. Ascolit, Fermót el-1 »presque prisonnier.« Perret i. m. I. 117. 1. 2 Pastor, i. m. I. 133 — 34. 1· 3 Egy minoritát, valószínűleg gyóntatóját, Dominicus Johannist küldte Rómába, hogy a pápának minden mozdulatát ellenőrizze. 4 Leonardus Aretinus »qui in Gregorii familiaribus erat«, mondja: »Ladislaus . . . veretur nunc ne abdicatione facta et utroque collegio ad electionem coeunte, Gallicus forte aliquis ad Pontificatum sumatur, qui favorem in regno obtinendo ad Ludovicum convertat.« Rayn. 27. 14. §. 1407. 5 Perret i. m. I. 102 — 5 1. — Romanin : Storia documentât^ di Venezia. IV. 53. 1. — Rayn. 27. 14. §. 1407.
