Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Pigler Andor: Olasz freskóciklus a Szépművészeti Múzeumban. Ism. Gch. 428

428 történeti irodalom. 428 három nagyméretű képből álló freskceyklus, melyet Pulszky még 1895-ben vásárolt s melyet azóta sem állítottak ki. Most egy tehetséges fiatal műtörténész beható dolgozatban hívja fel rá a közfigyelmet. Pigler körültekintő módszerrel, a történeti források kellő figyelembevételével állapítja meg a freskók ikonographiáját, iskolázott stíluselemzéssel méltatja őket és jó szemmel, a mai viszonyok mellett elismerésre méltó emlékismerettel mutat rá arra a körre, melyben a freskók mesterét keresni kell. Szerző egy éremkép és egy metszet alapján kimutatja, hogy a három falfestmény főalakja gróf Niccolő Orsini condottiere, a kinek nevét az egyik falképen olvasható s a képek keletkezésénél mintegy 60—70 évvel későbbi felirat is megőrizte. A képek tárgyát is sikerült kiderítenie. Az elsőn a pápa (VIII. Incze, nem pedig IV. Sixtus, mint a szerző eleinte vélte1) ünnepélyesen átnyújtja a hadvezéri zászlót Orsininek ; a másodikon II. Alfonz nápolyi király hadvezérévé nevezi ki ; a harmadikon Agostino Barbarigo dogé Velencze zászlaját adja át neki. A képek leírása és művészi méltatása sikerült, különösen szerencsés és megértő a compositio elemzése. A freskók kopottságuknál és későbbi átfestéseknél fogva nincsenek a legjobb karban. Ez a körülmény megnehezítette a szabatos szinleirást és helyesen óvatosságra intette a szerzőt a mester megállapításában. Kétségkívül jó úton jár, midőn a festőt a vicenza-veronai körben keresi, a melyen belül úgy látszik leginkább Bartolomeo Montagna felé hajlik. Maga az erőteljes vicenzai mester azonban alig lehet az Orsini-freskók festője, a kinek megmintázása Montagnánál kevésbé plastikus, redővetése ügyefogyottabb, benső kifejezése ernyedtebb, s a ki végeredményben kisebbrendű művész. Inkább gondolunk veronai mesterre, az ugyancsak bágyadtabb Francesco Bonsignorira, — kinek e képeket a Szépművészeti Múzeum leltára is tulajdonítani hajlandó — Michele da Veronára, kinek másodrendű egyénisége freskóink mesterével rokon ötvözetű s helyi vonások mellett Foppa, Mantegna és a velenczeiek közül Alvise Vivarini és Giorgione hatását olvasztja össze, vagy művészi jellegénél fogva e kettő közé eső mesterre. Ennél többet a freskók mai állapota mellett nem lehet mondani. A fiatal szerző derekasan tett eleget feladatának. Egy-két ingadozása nem homályosítja el érdemét. A bécsi Albeitina egyik rajzában (5. kép) helytelenül véli II. Alfonz nápolyi király arczképét felismerni ; a Guazzalotti-féle hiteles, korbeli emlékérem teljesen elütő, az albertinabeli rajzzal szemben szakáll- és bajusztalan arczot tüntet fel Ez -utóbbi érem 1 L. P gle". A Műbarát. II. évf. 2. sz.