Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Szabó Ervin: Társadalmi és pártharczok a 48–49-es magyar forradalomban. Ism. Mályusz Elemér 410

TÖRTÉNETI IRODALOM. 411 smind a teljes erőkifejtés akadályait is. Ennek a meggyökerezett felfogásnak a helytelenségét akarja kimutatni az előttünk lévő könyv. Szabó Ervin nem volt történetíró. Neve a magyarországi socialista munkásság mozgalmaiból ismeretes, amely mozgalmaknak, a mikor azok az egyszerű bérharczokon felülemelkedve már társadalmi térre csaptak át, ő volt a legagilisabb és elméletileg kétségtelenül legképzettebb irányítója. Érzelmei a legszélsőbb balszárnyhoz fűzték, a mit a moszkvai szovjetakadémia is elismert, a midőn sietett tanárjává választani. Kétségtelen, hogy mint nem mx εξοχήν történetíró nagyon alkalmas arra, hogy eddig elmellőzött, észre nem vett szempontot ismerjen fel a mult eseményeiben, de viszont kétszeresen is vigyáznia kell, hogy az elmultak megítélésében ne a ma felfogása után indulva, a helyes mértéket meg tudja tartani. A könyvnek kétségtelenül legnagyobb érdeme, hogy széleskörű forrástanulmány alapján, éles kombináló tehetséggel bebizonyítja (108. skk. és 197. skk. 11.), hogy márczius 18-án a pozsonyi országgyűlés nem nagylelkűségből szabadította fel a jobbágyságot, hanem azért, mert parasztlázadástól félt, illetőleg annak kitöréséről jutottak el hozzá — később vaknak bizonyult — hírek. Ennek a ténynek felismerése annál nagyobb érdeme Szabónak, mert műve megírásakor a szabadságharcz legértékesebb levéltári anyaga még nem volt ismeretes. Nekünk viszont könnyen módunkban van megállapításának helyességét ellenőriznünk. A magyar udvari kanczellária ú. n. országgyűlési bizottsága, a mely a törvényjavaslatokat az uralkodó elé terjesztette, márczius 22-én expressis verbis kimondja, hogy a rendek a fenyegető parasztmozgalmak megakadályozásának egyedüli mentőeszközét ebben a radikális reformban látták.1 1 Bécsi államlevéltár. Conferenz-Akten. 1848. 405. sz. »ad II. (t. i. az úrbéri viszonyok eltörléséről szóló törvényjavaslathoz) bemerkt das Comité, dass die Reichsstände in dieser Hinsicht von der Meinung ausgegangen zu sein scheinen, dass in den dermaligen bewegten Zeiten, n welchen z. B. die Kammern im Grossfürstentume Baden sämmtliche Feudalrechte für aufgehoben erklärten und eine billige Entschädigung der Berechtigten nachträglich zu bestimmen beschlossen, auch in Ungarn die zu befürchtenden Bauernunruhen ähnliche Massregeln erheischen, ja das einzige Rettungsmittel in dieser plötzlichen Aufhebung aller Urbariallasten liege«. Kétségtelenül a fenyegető közhangulat megnyugtatása érdekében hirdette ki azonnal az egész országban gróf Batthyány ideiglenes miniszterelnök a törvényjavaslatokat, a mi azután a Staatsconferenz elhatározására döntő volt, a mennyiben ez most már lehetetlennek tartott minden a nemesség mellett és a jobbágyság érdekei ellen irányuló állásfoglalást. (U. o. a conferentia votumában.)