Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - B. Szabó László: Oklevéltár a gr. Csáky család történetéhez. I. 1–2. Ism. Dőry Ferencz 387

TÖRTÉNETI IRODALOM. 389 esetre későbbi, mint az eddigi módszer szerint számították. Oklevélkiadóink általános hibájáról lévén szó, nem volna méltányos ezért épen Bártíai Szabó Lászlót megróni ; viszont úgy vélem, már ideje volna e hibás számítással végre szakítani. A regesták készítése az oklevélkiadót nem könnyű feladat elé állítja ; ezt a feladatot azonban az Oklevéltár szerkesztője nem is oldotta meg kellően, a mennyiben a rege'sták egy része nem szabatos, sőt határozottan hibás. így, hogy csak néhány példát idézzünk : i. 1. (1229.) négy holdnyi birtokot említ négy ekényi helyett, a 36. 1. (1311.) pedig megfordítva 40 ekényi földről beszél, holott csak 40 holdnyi kis földrészről van szó. A 2. 1. (1254.) azt írja : »IV. Béla a szepességi Sümegen lakó királyi peczéreket kiváltságaikban megerősíti«, pedig az oklevél szerint a király az ott lakó szászokat erősíti meg a sümegi peczéréktől vett föld birtokában, azzal a kikötéssel, hogy ők is ugyanolyan • szolgáláttal tartozzanak, minőket a peczérek teljesítettek. Ugyancsak a 2. 1. (1260.) azt mondja, hogy IV. Béla megújítja a szepesi cziszterczita apátság javára Kálmán herczeg által történt birtokadományozást, holott Béla saját adományát újította meg, melyet Kálmán herczeg (halicsi király) beleegyezésével (de consensu) tett. A 3. 1. (1262.) azt írja, hogy IV. Béla a szepesvári jobbágyok fiai közül származó Andrásnak és rokonainak Éliásnak, Rivaldnak (így), Mihálynak stb. megengedi, hogy örökölt birtokuk egy részét a szászoknak eladhassák, holott az oklevél épen arról szól, hogy a király Illésnek, Rénoldnak stb. ad jogot arra, hogy rokonuknak, András szepesi jobbágyfinak földjét, melyet a szászoknak el akart adni, ők vehessék meg. A 133. 1. (1373.) azt olvassuk a regestában, hogy Sáros megye hatósága jelenti a királynak, hogy Szepes megye hatóságának megkeresésére Vitézi Lőrincz ügyében .vizsgálatot teljesített ; a megkeresést azonban az oklevél szerint Szepesi ]akab országbíró intézte Sáros megyéhez. A 358. 1. (1435.) azt írja, hogy Zsigmond király Ilsva és Fülek várakat a Pelsőczieknek adja, pedig az oklevélben csak elzálogosításról van szó. Az 531. 1. (1507.) a regesta szerint II. Ulászló meghagyja a váradi káptalannak, hogy a Csákyakat és az oklevélben felsorolt többi egyént hallgassa ki, pedig a király arról rendelkezik, hogy a káptalan a Csákyak kérésére hallgasson ki bizonyos tanukat. Hogy a szerkesztő egy 1332. évi oklevelet Zsigmond királynak tulajdonít (64. 1.), az kétségkívül tollhiba, de már nem tekinthetjük annak, hogy egy hibás másolat alapján (64.1.) Csapju (Cziapyw) birtokot említi Bihar megyében Gyapjú helyett (a névmutatóban is Csapju szerepel), s hogy egy 1329. évi oklevelet, mely Visegrádon kelt (datum in Alto Castro) Övárról keltez. Ilyeneket tapasztalva, meginog a bizalom azon okle-