Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - B. Szabó László: Oklevéltár a gr. Csáky család történetéhez. I. 1–2. Ism. Dőry Ferencz 387

388 TÖRTÉNETI IRODALOM. nem merül fel, s csak mint kivételt említhetjük, hogy III. Endrének a Hazai Okmánytár VIII. k. 341—342. lapjain közzétett 1294 szeptember 25-iki oklevele nem azonos azzal, melyet a szerkesztő ugyanezen dátum alatt a 24—25. lapokon közöl. Az oklevéldátumok megfejtésébe azonban már több hiba csúszott be; pl. hibás dátumok találhatók az 54., 92., 125,, 129., 132., 157., 332., 393., 399·, 401., 407. lapokon. Különösen is megemlítendőnek tartom, hogy ezen dátum : »sabbatho die infra conductum festi pasche Domini anno eiusdem 1367« nem a virágvasárnap előtti, hanem a fehérvasárnap előtti szombatot, tehát nem április 10-ét, hanem április 24-ét jelenti. Nem világos azonban a következő oklevclkeltezés : »Datum apud predictam ecclesiam in Sancti Martini feria sexta proxima ante festum beati Bonifacii pape et martyris, anno Domini 1424«, minthogy Bonifacius pápa és mártír az egyházi naptárban nem fordul elő. Bonifacius néven kettőt ünnepel az egyház, ú. m. Bonifacius tarsusi vértanút május 14-én és Bonifacius mainzi püspököt és vértanút június 5-én. Knauz szerint azonban az elnevezések ingadoznak s egyes naptárak más napokra is tesznek Boniíaciusiinnepet. A jelen esetben valószínűleg a június 5-ikit kell értenünk s az oklevél keltét június 2-ra kell helyeznünk. Semmiképen sem lehet azonban a dátumot november 10-re megfejteni, mint azt a szerkesztő tette, akit — úgy látszik — a keltezés helye (in sancti Martini) zavart meg s indított arra, hogy az oklevél keltét szent Márton-nap előtti péntekre magyarázza. A nyolczados törvényszékekből kelt oklevelek dátumait (pl. quadragesimo die octavarum festi Epiphaniarum) a szerkesztő is úgy fejti meg, mint eddig összes oklevélkiadóink, t. i. pontosan naptári napokat számítva, holott már Knauz figyelmeztetett Kortan-ábüTí, hogy a törvénynyolczadok — legalább is a XV. század elejétől fogva — nem kezdődtek pontosan az illető ünnep (pl. vízkereszt, szent György, szent Jakab és szent Mihály-nap) octaváján, hanem egy későbbi napon, melyet különböző törvények más- és másképen állapítottak meg, a XV. század három első negyedében pedig még egyáltalán nem szabályoztak. Ε mellett figyelembe kell venni azt is, hogy e törvényszékek vasárnapokon és ünnepeken — mely utóbbiak száma akkor a mostaninál nagyobb volt — szüneteltek, s az oklevelek keltezésénél nem naptári napokat, hanem ülésnapokat számítottak. Ennek a különös szokásnak a magyarázata kétségkívül abban keresendő, hogy az ilyen okleveleket az*ülések jegyzőkönyvei alapján állították ki, a jegyzőkönyveket pedig az ülésnapok szerint számozták meg. Ezen oklevelek dátumait tehát csak hozzávetőleg lehet meghatározni ; valódi keltük azonban minden-