Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - B. Szabó László: Oklevéltár a gr. Csáky család történetéhez. I. 1–2. Ism. Dőry Ferencz 387

TÖRTÉNETI IRODALOM. 387 Oklevéltár a gróf Csáky-család történetéhez. I. kötet. i. rész. Oklevelek 1229—1499-ig, 2. rész. Oklevelek 1500—1818-ig. Budapest, 1921. Stephaneum-ny. Nagy 8°, VII., 960 1. A gróf Csáky-család néhai gróf Csáky Albin indítványára még a mult század kilenczvenes éveiben elhatározta történetének megiratását. A szükséges adatgyűjtés Bunyitay Vincze vezetésével meg is indult, de a legfontosabb oklevelek lemásolásánál nem jutott tovább. Később Bártfai Szabó László kapott megbízást a folytatásra s az ő munkájának eredményeként, mint a gróf Csáky-család történetének első kötete, két részben napvilágot látott az Oklevéltár. A munka legnagyobb részben még a háború előtt ki volt nyomva ; ennek köszönhető, hogy a mai nehéz nyomdai viszonyok között is régi jó időkre emlékeztető fényes kiállításban jelenhetett meg. A mi a közölt okleveles anyagot illeti, annak jóval több mint fele a középkorra esj^c. A szerkesztő ugyanis felvette e kettős kötetbe a gróf Csáky-céalád levéltárainak minden középkori oklevelét, tekintet nélkül arra, hogy a családot közvetetlenül érdeklik-e vagy sem s viszont idegen helyekről is közölt több oklevelet, melyek a Csákyakra vonatkoznak. A mohácsi Vész utáni korból azonban már erősen válogatva csak egyes fontosabb darabokat, főleg osztályleveleket, végrendeleteket, leltárakat adott ki. Az eredetiben' fennmaradt okleveleket, a menynyiben jó kiadásuk eddigelé még nem volt, teljes szövegükben, a többieket pedig csak regestákban közli. Egészben véve az Oklevéltár igen becses, gazdag anyagot nyújt a kutatóknak, melynek használatát név- és tárgymutató könnyíti meg. Az újabbkori rész ugyan csaknem kizárólag a gróf Csáky-családra és birtokaira vonatkozik, a középkori oklevelek azonban más családokat és vidékeket is érdekelnek. Különösen bő adatokat találunk a Szepesség történetére nézve ; s e részben nagyon örvendetes, hogy sok oklevelet, melyet eddigelé csak Wagner Analecta-inak., Bárdosy és Schmauck Supplementum-amak. vagy Fejér Codex diplomaticus-ának hibás kiadásában bírtunk, most az eredetiből közzétéve, megbízhatóbb szövegben kaptuk meg. Számos oklevél diplomatikai, jog- és művelődéstörténelmi szempontból érdemel különös figyelmet. Sajnos azonban, hogy az oklevelek kiadása nem mondható mintaszerűnek. Ehhez ugyanis hibátlan szövegközlés, szabatos regesta, helyes dátumfejtés s az illető oklevél esetleges korábbi kiadásaira való pontos utalás elengedhetetlenül szükségesek. Az utóbbi követelménynek a szerkesztő iparkodott is eleget tenni, úgy hogy e részben lényeges kifogás az Oklevéltár ellen 25*