Századok – 1921-1922
Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351
360 FEHÉR GÉZA. geográfiái ismereteinek körén, tehát megjelölte az északi, keleti és nyugati határt, míg a délit, mint közismertet, teljesen mellőzte, a második határleírás szerzője nagy kedvteléssel és részletességgel tárgyalja a déli határt, — értékesíti a byzanczi ember geográfiai ismereteit, — míg az északit teljesen elhagyja. Ebből tehát biztosan következtethetünk a két leírás eredetére. A 40. f. határleírója, egy Byzanczban élő irodalmi ember, a császár, egyszerűen átveszi mindazt, a mit a 13. f.-ben talál s pótolja a maga ismeretei alapján, jól, a déli határ leírásával. Az is teljesen rávall, hogy az északi határt mellőzte. Nem is sejtette, hogy itt a 13. f.-ben más horvátokról van szó, mint a kiket ő a maga tudása alapján »délre« tett s miután minden világtáj megvan leírásában, észre se veszi, hogy az igazi »északi« határ kimaradt. Ebben a leírásban tehát csak azt kell értékelnünk, a mit Byzanczból a X. sz. közepén tudhattak : a déli határ leírását. S ez jó is ! Az erős bolgár és horvát kapcsolat révén jól ismerhették ezt Byzanczban.1 A déli határ ott kezdődik, a hol »ή τοϋ βασιλέως Τραϊανού γέφυρα« van, a honnan 3 napi járóföld Βΐλέγρα^α, s innen ugyanannyi tó Σέρμιον. Bulgáriát s Magyarországot a Duna választja el egymástól. Tovább délen határos Horvátország. A határok megjelölése után leírja az ország keleti részét, hol, mint Priskos Attila országában, természetesen nem említhet mást, mint a folyókat. Ezen a területen a régi kultúra ismert emlékei nem találhatók, csak a folyókkal lehet a nomádok lakhelyét megjelölni, így jelölték a magyarok is, mint Konstantinos magyar híradói alapján mondja: »άρτίως όνομάζοοσι χαχά νον, αχό της Βελεγράδας όοόν έχον ήμερων δύο, χαί αχό των έχεϊσε ή μεγάλη Μο/ιαβία ή άβάχτιατος, ην και εξάλειψαν οί Τούρκοι, ής ήρχε πρόχερον ό Ιφενδο'χλοχος· ταύτα μέν τά χατά τον "Ιστρον χοταμόν γνωρίσματα τε χαί έχωνυμίαι· τά δέ ανώτερα τούτων, Ιν ψ εστίν ή χασα της Τοϋρχίας χατασχήνωοις, άρτίως ονομάζουσι (ms. 20Τ59. έχονομάζοκσι) χατά τάς των εχεΐσε ρεόντων χοταμών έχωνομίας· οί δε χοταμοί εΐσιν ούτοι, χοταμός χρωτός ό Τιμήσης, χοταμός δεύτερος Τούτης, χοταμός τρίτος ό Μορήσης, τέταρτος ό Κρίσος, χ«ι χάλιν έτερος ποταμός ή Τίτζα. χλησιάζοασι δέ τοις Τούρχοις χρός μεν τό άνατολιχόν μέρος οι Βούλγαροι, έν ώ χαί διαχωρίζει αύτο'υς δ "ίστρος 6 χαι Δανούβιος λεγόμενος ποταμός, χρός δε τό βορειον οι Πατζιναχϊται, χρός τό δυτιχώτερον οΐ Φράγγοι, χρός δέ τό μεσημβρινόν οί Χρωβάτοι.« 1 Karácsonyi szerint (Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Akad. értek, a tört. tud. XXIV. 2. 1916. 6. 1.) Horvátország Konstantinos birodalmához tartozott, holott Konstantinos szerint a horvátok, mióta elűzték a frank archonokat, »μείναντες αύτοδέσχοτοι αύτο'νομοι« (c. 30. p. 145. 2-3.), más helyen azt mondja, hogy »ό άρχων Χρωβατίας» »έξ αρχής * Byzancznak s nem Bulgáriának alattvalója (c. 31. p. 150. 17-20.), de ez stereotyp frasis (c. 32. p. 159. 15-18.) s valószínűleg egy régi forrás kimásolása, mint egy evvel összefüggő adatról Sisic (i. m. 81. 1.) bizonyítja. A De Themat.-ban sem említi Horvátországot.
