Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Feleky Géza: Észak-Amerika benépesítése és a nyugat-európai agrárkérdés a XVII–XVIII. században. Ism. Gárdonyi Albert 108

<112 TÖRTÉNETI IRODALOM. battlefields with their bodies, in quarrels which are not theirs ; their hand and toil is in every possession of man, but for themselves they have little or no possession. Untaught, uncomforted, unfed ; to pine stagnantly in thick obscuration, in qualid destitution and obstruction : this is the lot of the millions : peuple taillable et corréable à merci et miséricorde.« Nyomorult volt bizony a franczia paraszt s csupán azért jutott belőle kevés az újvilágba, mert a battle-fields útján tömegesen ment a másvilágra. A franczia háborús politika nyelte el a paraszt nyomorúságát s a franczia háborús politika rontotta el a franczia gyarmatosok számára Észak-Amerikát. Fölényes szólamokkal, de kellő tájékozottság nélkül, dönti el a szerző azt a fontos kérdést, hogy az amerikai angol uralmat nem az angol tengeri hatalom teremtette-e meg. Szerinte »Angolország hegemóniája a tengeren a XVIII. század legvégének eredménye« (43. 1.), tehát e szémpont az amerikai angol uralom kérdésének eldöntésénél számba sem jöhet. Mi más nézeten vagyunk s azt hiszszük, hogy a szaktudomány a szerzőnek nagy hálával tartoznék, ha a fenti állítást tényekkel is tudná bizonyítani. Nem a szaktudomány, de a nagyközönségnek szánt munkák is hirdetik és bizonyítják,1 hogy Anglia tengeri hatalmának — a hadi hatalmat értik — az alapjait Erzsébet királyné rakta le 1558 és 1603 között, az angol kereskedelmi tengerészet fölvirágzása pedig az 1651. évi Act of navigationtól számítandó. A tengeriuralomért véres harczokat vívott Anglia a XVII. század folyamán Hollandiával, a XVIII.' században pedig Francziaországgal, a mely utóbbi Colbert politikája folytán szintén tengeri hatalommá lett, de Anglia minden háborúban győztes maradt. A XVIII. század közepén már olyan döntő tényező a tengeren Anglia, hogy az 1739—1748. évi hadjáratban a spanyol-franczia flottával meg tud küzdeni s az angol tengerészek 1244 spanyol s 2x85 franczia hajót sülyesztenek el. Ezek után, azt hiszszük, Anglia amerikai uralmának eldöntésénél sem mellőzhetjük a tengeri hatalom szempontját s joggal tartjuk fenn azon állítást, hogy a folyamat eldöntésében fontos tényező volt a tengeri hatalom. Feltűnően rossz véleménye van a szerzőnek a mezőgazdaság történetének irodalmáról, mert azt írja (55.1.), hogy : »a gazdaságtörténetnek legszűkösebben dokumentált, leghiányosabban felderített és kritikus kérdései tekintetében legkevésbé tisztázott része a mezőgazdasági termelés és társadalom fejlődésének útja«. Ez egyike azon merész állításoknak, melyekkel a szerző túlbőkezűen bánik. S hogy mennyire merész ez az állítás, bizonyításul 1 Friedrichson : Geschichte der Schiffahrt 105. s. kh. 11.