Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 199
200 TÖRTÉNETI IRODALOM. pártjával segíti tető alá a kiegyezést. A 70-es években alakult jogpárt (Staröevió Antal) a független horvát királyságért küzd, és exclusiv horvátsága hozta létre a Rauch Pál körül újra csoportosuló unionista csoporttal való fusióját. A délszláv eszme terjedését elősegítette a közjog dolgában való engedékenysége és a horvát irodalom délszláv irányú reformja. A horvát nemzeti eszme hívei a 70-еч évektől Budapesten lassanként minden összeköttetést elvesztettek s a magyarságtól (mit Héderváry uralmával azonosítottak) elidegenedtek. Lassanként otthon is megőrlődött a horvát eszme ereje és Starőevió Mile hívei már a két eszme kiegyenlítődését próbálták megvalósítani. A délszláv ideologia elhatalmasodását a Reichsrath 1917. V. 30.-i ülésén felolvasott declaratio documentálja. Ez vezette be a jelen fejlődést. Az értekezés fejtegetése ezekhez a fejleményekhez fűződik. Február. Kovács Alajos: Magyarország népességének fejlődése a török uralom megszűnte óta. A török foglalás után az első összeírás 1720-ban adózási czélból rendeltetett el. A megszállott területek népesség-fogyatkozását ez szemlélteti. A telepítés egyrészt visszaözönlése a török elől elköltözött lakosságnak, másrészt a kormány actiója. Az utóbbinak czélja a megfogyott magyarságnak idegen telepítésekkel való gyengítése. E szempontból legmegbízhatóbb elemnek látszott a német ; a török nyomás viszont szerbeknek, horvátoknak és rómánoknak a beáramlását okozta. A román telepedés nagy mértékét II. József már leszorítani igyekszik. Német település körülbelül 1,200.000 a XVIII. század folyamán (a mai németség 1,900.000) ; román lakója Erdélynek 1700-ban 250.000, 1794-ben 800.000. A szerb beözönlés a XVIII. században oly nagy, hogy Ó-Szerbia majdnem néptelenné vált. A tót nyelvterületen kívül eső tót anyanyelvűek (ma 320.oqo) mind a XVIII. század óta telepedtek le ; így vagyunk az alföldi ruthénekkel is. — Rendszeres népszámlálás volt II. Józsefé 1785—87-ben. A közbeeső 67 év alatt a népesség 210%-kal növekedett. — 1805-ben a nem nemes népesség összeírását rendelték el : a combinativ megállapítás a népességgyarapodást már sokkalta csekélyebbnek ítéli. — Az 1850-ben tartott népszámlálás az 1787 óta elmúlt 63 év szaporodását már csak 44'4%-osnak mutatja. 1869 óta a népnövekvés normális. Magyarország magyar lakossága Mátyás király korában 75—?o°/0 volt, 1720-ban 44'9°/0 , 1787-ben 39°/0 - Az ekkor fellendülő nemzeti szellem egyre hódít a magyarságnak : az 1850. évi —• rosszindulatú — népszámlálás az arányszámot már 416-re javítja. Az 1869. évi népszámlálásból 4.5'5%-ot lehet kikövetkeztetni, míg az 1910. évben 54'5 az arám'szám. A népvándorlás irányára vonatkozólag azt lehet megállapítani, hogy a népcsere észak felé passiv, délfelé activ. — Az értekezés vizsgálja ezután a nem magyar nyelvterületről magyar nyelvterületre való áramlás adatait és okait (Alföld ; városi népesség). A kivándorlás arányszáma a magyarságot illetőleg kisebb. A mult századtól (1825) a szerb és román nemzetiség arányszáma esik (pl. a négy déli vármegye szerb és magyar lakosságának aránya épen megfordult). — Podhradszky György: Csehek és tótok. A cseh és a tót nép nem azonos. Nyelvük sohasem volt egyező (nyelvemlékek mutatják, hogy a cseh nyelv alaptermészete mindig más volt) ; a cseh befolyás a Felvidéken sohasem volt mélyreható és tartós. Csupán a luteránus tótok egyházi nyelve (Tranoscius) cseh. Kollár, Safárik eredetileg a tót nép és nyelv külön emelésén fáradozik ; Kollár később az irodalmi panslavismus apostola. Bernolák, Holly, majd
