Századok – 1919-1920
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34
TÚRÓCZMEGYE VÁM HELYEI ÉS FORGALMA A KÖZÉPKORBAN. 47 tak közvetlen befolyást a megye kereskedelmi forgalmára. Ök árúikat a nagyobb kereskedelmi emporiumokban adták el a helybeli kereskedőknek, a kiknek feladata azok továbbterjesztése, a kiskereskedelem lebonyolítása volt. E téren a híres boroszlói út mellett fekvő Zsolna ragadta magához a vezető szerepet s ügyes kereskedői sűrűn megfordultak Turóczban. A XIV. században még mintegy Szilézia exponense volt (a polgárok törvénykezési ügyeinek felebbviteli fóruma akkor még Teschen !), Zsigmond tíz évre felmentette a harminczad fizetése alól, a mikor ez már határvám volt, s így megerősödve, háta mögött iparczikkek elhelyezésére alkalmas vidék támadt s a város igen fellendült.1 A zsolnai kereskedők felsőbbsége különösen szembetűnő a fonó- és szövőipar gj'ártmányainál. Posztót kizárólag csak ők szállítottak (négy kereskedő említve) összesen kilencz lóval. A vászon szállításában is igen jelentékeny részük volt ; az ő tizenhárom lovuk mellett csak egy beszterczebányai és egy boroszlói kereskedő szerepel, az utóbbi két lóval. Mellettük azonban érvényesülésre jutottak a termelők is, a kik a turóczmegyei Szucsánból, Mosóczból, a liptói Sztranyávból (Straniav), Tepliczből hozták a szentmártoni vásárra2 saját készítményű tela spissa-jukat, a melyet portio, custa számra számítottak (összesen 45 custa), s a melylyel a piaczi szükségletet elégítették ki. Finomabb posztóról, selyemről nincs említés, mert a lakosságnak, egyszerűbb életmódjánál fogva, nem volt rá szüksége, a nagybirtokosok pedig úgy sem tőlük vásároltak, hanem egyenesen Krakkóból hozattak a maguk számára. Iparczikkekről aránylag kevésszer esik szó. Csizmával a zsolna—szucsáni úton fekvő trencsénmegyei Várna csizmadiái, késsel pedig szintén a zsolnaiak látták el a lakosságot, a mennyiben a túróczi iparosok nem tudták kielégíteni szükségletét. Más számba jövő dologról nem is lehet szólani, de jellemző, hogy malomköveket is Kisuczaújhelyről hoztak. A forgalom legjelentékenyebb részét a halszállítás képezte. Ennek két iránya volt. Beszterczebányáról s a mellette fekvő zólyommegyei Radvánból vitték észak felé a sózott halat, míg délre élő állapotban szállították. Ennek 1 Fejlődéséről s megerősödéséről tanulságos adatokat nyújtanak kiváltságlevelei. Fejér. X. 508—34. 1. 2 Ezt kell következtetnünk, mivel egy napon több különböző helyről egyszerre jelennek meg.