Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Szabó László: A bolsevismus Magyarországon. Ism. Balanyi György 393

396 TÖRTáNKTI IRODALOM. kozást némileg mentik a könyv létrejöttének körülményei s főleg a rendelkezésre álló idő rövidsége. Egészben véve Szabó László művét komoly igyekezettel s hozzáértéssel készített munkának kell minősítenünk, mely még ma is legrészletesebb és legmegbízhatóbb irodalmi tájékoztatónk a szovjet egész történetét illetőleg. Megjegyezzük még, hogy a könyv sem tartalomjegyzékkel, sem név- és tárgymutatóval nincs ellátva. 2. A Huszár Károly szerkesztésében megjelent összefoglaló munka lényegesen más typust mutat, mint Szabó Lásalóé. Más a jellege, más a tartalma, más a hangja. Mint több szerző tollából eredő mű, osztozik az ilynemű munkák előnyeiben és hátrányaiban. A czímlapon a bolsevista rémuralom hiteles történetét ígéri ugyan, de csak egy csomó széteső mozaikképet nyújt, melyeket fölötte bajos, majdnem lehetetlen egységes képbe öszszefogni. A szerkesztés ügyetlensége vagy talán inkább túlságos tartózkodása még érezhetőbbé teszi az effajta fogyatkozásokat. A czikkírók legtöbbje nincs tekintettel az egész mű oeconomiájára s különösen bevezető soraiban kelleténél messzebbre nyúl vissza előadásában. E miatt azután gyakori a fölösleges ismétlés, így, hog}' csak a legkirívóbb példát említsük, Szamuely photographiáját három (42—43., 54. és 143—45. 11.), Kun Béláét (41—42. és 53. 1.), Pogány Józsefét (24—25. és 43. 1.) és Klein (Korvin) Ottóét két-két helyen (45., 145—47. 11.) találjuk megrajzolva. Az írók megválasztása sem mondható mindenben szerencsésnek. Pl. Faragó Miksa senimiképen sem illik közéjök. írása egészen úgy hat az olvasóra, mintha alibit akarna igazolni. Minduntalan, sokszor bántó módon, a saját személyét tolja előtérbe. Ilyenforma kitételekkel : »Szerencséjére az országnak, hogy (sic) ebbe én sehogy sem tudtam belenyugodni« — nemcsak szerénysége, hanem tárgyilagossága és megbízhatósága iránt is komoly kételyeket támaszt. A könyv egyes czikkei különben iparkodnak minden oldalról rávilágítani a bolsevismus magyarországi szerepére, de természetesen nem egyenlő szerencsével és sikerre). Vannak közöttük nagyon jók, de vannak gyöngék is. A tárgyhoz való szoros hozzásimulás és adatbőség szempontjából kétségkívül báró Korányi Frigyesét (A kommün pénzügyi mérlege 55—68. 11.) és Bódy Tivadarét (Minő kárt okozott Budapestnek a bolsevismus ? 124—35. 11.) illeti meg az első hely, míg a philosophiai mélység és a történetbölcseleti felismerés élessége inkább Prohászka Ottokárénak (A marxismus csődje a tények világánál 212—19. 11.) és Túri Béláénak (Az út a bolsevismus felé 6—11. 11.) juttatja a babért. Huszár Károly czikke (A bolsevismus culturpolitikája 85—98.11.) hasonlóan sok szeretettel és ügybuzgalommal készült,