Századok – 1919-1920

Értekezések - BIRÓ VENCZEL: Béldi Pál felkelése - 341

BÉLDI PÁL FELKELÉSE. 367 pontjából érthető érvelés, de Béldiék épen az ellenkezőjét állították. Lehet, hogy e felfogás változás épen a fejedelemre való hatást czélozta. Teleki mindig a békés megegyezés híve volt, most a fejedelem előtt hangoztatta, hogy egyesek szerint ő ellene, a fejedelem ellen is megkeményítették magukat.1

Az ingadozó akaratú fejedelemtől így nagyobb erélyességet várhatott. Észrevette Teleki, hogy főleg ő ellene törnek, különben, mint mondják Béldiék, nem lehet csend. Ezt meg kellett akadályoznia, a mi annyival könynyebben ment, mert az ő ügye az ország becsületének kérdése lett, a pasa érkezése óta, mondotta Teleki, a dolgok nyilvánvalókká lettek, tehát az igaz hazafiak úgy fognak viselkedni, mint a fejedelem hívei s a haza őrei. így január 23-án Béldihez írt utolsó levele már nem egyéb formaságnál, a melyben az ellenségeskedés okát az emberek irigykedésének tudja be.2 A fejedelem mindamellett az utolsó perczig el akarta kerülni a vérontást olyan feltétel alatt, hogy mindkét részről tegyék le a fegyvert s a sérelmeket rendes országgyűlésen tárgyalják. Béldi a január 24-re összehívott szentágotai országgyűlés megtartását is megakadályozta, a pasa által összehívott gyűlés semmi jót sem igért, békülni kellett tehát, vagy fegyverrel dönteni, ö összesen ötször, a tanács kétszer állított ki Béldi számára biztosító levelet, olyan feltétellel, hogy mindketten tegyék le a fegyvert, az utolsó fejedelmi kiküldöttek Vay Mihály s Jankó Boldizsár voltak, de eredménytelenül.3 Béldi ügyének elintézését pók módjára szőtt tervei megvalósulása közben látta megoldottnak, fegyver nélkül való országgyűlésre nem merte bízni sorsát. így mindenhogyan veszít, országgyűléstartással még győzhet. Igaz, hogy a fejedelemnek katonái vannak, de úgy látszik, azt hitte, hogy az udvar a pasa viselkedése láttára nem mer a portával ujjat húzni. A fejedelemre nézve nem maradt tehát egyéb választás, mint a fegyverfogás. Mindkét részről akadtak, a kik még az utolsó pillanatban is békülést reméltek. Dániel István 27-én tudatta Béldivel, hogy Káinokiné s Nemesné írtak ő neki, Béldinek, hogy egyezkedjék ki a fejedelemmel, kérték őt is, hogy írjon Béldinek, ö tehát látván az asszonyok 1 U. o. a Teleki Haller Jánosnak 1678 jan. 23. Kővár. U. az Béldinelt u. ott. (Egykorú másolat Teleki kővárhosszúfalusi Leveles könyvében.) 3 Erd. Orsz. Emi. XVI. k. 431., 438. J.