Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Stocker Antal: A nagy per. Ism. x 285

286 történeti irodalom. » uralom egyes mozzanatairól és tényeiről, hanem az üzleti vállalkozás is különös mohósággal vetette magát erre a tárgyra és mindjárt a szovjet bukása után egész sor kiadvány jelent meg a diktatúráról. E kiadványok a komoly historiaírás szempontjából alig tehetnek számot. Sokban közülök ugyan van elég becses egyéni visszaemlékezés, bizonyos számú intim adat a színfalak mögött történtekről, sokukban érdekes megfigyelések s a megfigyelő gondolkodását, ítéletét illető eredeti szempontok, a melyek e korszak historikusát is érdekelhetik, de a legkevesebbnek szerzője volt abban a helyzetben, hogy tárgyába elmélyedjen, hogy az eseményeket akár az egyetemes történet távlatába és összefüggéseibe, akár szorosabb nemzeti történetünkben a közvetlen előzmények s a proletárdiktatúra előkészítésében részes mozgalmak kapcsolatába beállíthatta volna. Az összefoglaló munkák még a kellő áttekintést is nélkülözik s a külső események reportszerű előadásánál egyebet alig tartalmaznak. Olyan fogyatkozások ezek, a melyek az histoire contemporain szerzőjét mindig fenyegetik, ez esetben azonban kettős veszedelemmel, mert a hírszolgálat fogyatkozásai következtében és hogy az ország egyes részei közt az összeköttetés úgyszólva teljesen megszakadt, sok olyan álhír terjengett és talált általánosan hitelre, a melynek tulaj donképen semmi alapja sem volt, másrészről pedig mert a communismus az élet minden megnyilvánulási terén olyan mélyreható megrázkódtatásokkal járt, a melyeket csak a szakember ismerhet és tud értékelni. Ha a történetírás az események mélyreható földolgozását lehetővé akarja tenni, ha a fent említett fogyatkozások eliminálására akar törekedni, az egyetlen helyes út, hogy az üzleti szempontból annyira rentábilis hirtelen összetákolt összefoglaló és ponyvairodalmi termékek helyett először az egyes szakkérdések monographikus földolgozására törekedjék. Ezért köszöntjük örömmel Stocker és Koritsánszky munkáit, mint ezen az úton az első kísérleteket. A gyűjtés és feldolgozás megindítása pedig annál fontosabb, mert a letűnt rendszer administratiója nem felelt meg a modern administratio fogalmainak. Nagyon sok minden történt, a nélkül hogy a legfontosabb elhatározásokról írást vettek volna föl és nagyon sok írást a bukás idején meg is semmisítettek. Ilyen körülmények közt ez események rögzítése csakis akkor lehetséges, ha az adatok összegyűjtése még oly időben indul meg, a mikor emlékük még elevenen él a szereplők tudatában s a terror jellemzésére szükséges petit fait significatifek még megmenthetők a történetírásnak. A párisi commune történetét, ámbár eleget írtak róla, ma sem ismerjük úgy, a hogy kívánatos volna,