Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Stocker Antal: A nagy per. Ism. x 285

287 történeti irodalom. mert az adatok összegyűjtését a kellő időpontban elmulasztották, Ezen a bajon nálunk remélhetőleg segíteni fog az a tény, hogy a kormány maga is elismerte a gyűjtés fontosságát és országos bizottságot alakított az anyaggyűjtés megszervezésére. Ez a bizottság, a mely Csánki Dezső h. államtitkár, az Országos Levéltár főigazgatójának elnökletével és Ilosvay Bálint belügyministeriumi h. államtitkárral, mint főelőadóval indította meg munkálatait, különböző szakbizottságok s a vidéki centrumokban szervezett helyi bizottságok segítségével végzi munkáját s az Országos Levéltárban gyűjti össze a diktatúra emlékeit, hogy azokat a történetírásnak és a komoly tudományos földolgozásnak hozzáférhetővé tegye. Munkájukban az itt ismertetett két mű szerzője is résztvesz. Stocker Antalt, a ki mint a terroristák bűnügyét tárgyaló bíróság elnöke, ez ügy tárgyalásait vezette, az indította a szóban forgó füzet kiadására, hogy a per anyagát legalább részben megismertesse a közönséggel, mert hiszen azok a tudósítások, a melyeket a napi sajtó az akkori papirhiány mellett közölhetett, semmitmondók voltak. Sajnos Stockernek is az ítélet szövegének és indokolásának közlésére kellett szorítkoznia, a mi nagy kár, mert ámbár az indokolás kiterjeszkedik a vallomások fontosabb momentumaira, azokat mégsem tartalmazza teljes elevenségükben. Persze a Cserny-pör a terrorista bűnpöröknek csak egyik szeme volt s a történetírásra fontos volna, hogy nemcsak ezt az ügyet, hanem a többi terroristáét is, — ha már a tárgyalási jegyzőkönyveket egész terjedelmökben publikálni nem lehet, — legalább rövid összefoglalásokban hasonló módon megismerhesse. Erre az ismertetésre épen Stocker Antal volna a legalkalmasabb. Koritsánszky munkája a nagyközönséget kevésbbé érdekli. Ez a terjedelmes kötet a gyógyszerészetet állítja elénk nemcsak a proletárdiktatúra idején, hanem igen helyesen a forradalom kitörése óta, tehát a Károlyi-korszak alatt is és a diktatúra bukását közvetlenül követő időkben. A szerző a szakmájába vágó rendelkezéseket teljes szövegükben közli, hozzáfűzve mindig azt is, hogy e rendelkezés alapján a gyakorlatban tényleg mi történt. Munkájának elevenséget ad, hogy igen ügyesen mutat rá a sze^ replő egyének tevékenységére, egyesek fáradozásaira, mások akadékoskodására és társaik meggyötrésére irányuló törekvésére. E szempontból tekintve tehát nemcsak a gyógyszerészet történetét adja, hanem a gyógyszerészekét is. A közönség e munkákat bizonyára nem fogja olyan mohón olvasni, mint a szovjetről lavinaszerűen megindult ponyvamunkákat, a történetírás szempontjából mégis ezeknek van jelentőségük. x.